Fekete diákok az elefántcsonttoronyban: A Pennsylvania Egyetemen 1967-1990: Afroamerikai diákaktivizmus a Pennsylvaniai Egyetemen, 1967-1990

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Black Students in the Ivory Tower: African American Student Activism at the University of Pennsylvania, 1967-1990

Könyv tartalma:

Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején az afroamerikai egyetemisták száma drámaian megnőtt a Pennsylvaniai Egyetemen. Ez a könyv ismerteti az egyetem azon döntésének körülményeit, hogy növelje a feketék beiratkozását, és az ezt követő következményeket. A fekete diákaktivizmus szerepére összpontosítva Wayne C. Glasker nyomon követi az olyan kérdésekről, mint az asszimiláció, az integráció, a fekete nacionalizmus és a kulturális pluralizmus körüli viták és viták útját egyetlen egyetemi campuson.

Glasker az 1960-as évek végén kezdi tanulmányát, amikor az egyetemnek egy túlnyomórészt feketék lakta philadelphiai negyedben való terjeszkedése hatalmas ülősztrájkot és tiltakozást váltott ki. Válaszul a Penn felgyorsította a több fekete diák felvételét, és 1969 szeptemberére megduplázta a fekete beiratkozók számát. Sokan a belvárosi állami középiskolákból érkeztek, akiknek háttere, elképzelései és érdeklődési köre messze eltért a jómódú közép- és felsőosztálybeli fehér diákokétól, akik az egyetemi hallgatók többségét alkották. Ennek eredményeképpen a következő évtizedet visszatérő feszültségek és konfliktusok jellemezték, mivel a Penn fekete diákjai elutasították az asszimilációt, és sikeresen agitáltak különböző, az igényeiket elismerő intézmények létrehozása érdekében. Ezek közé tartozott egy afroamerikai tanulmányi program, egy rezidencia a fekete kultúra iránt érdeklődő diákok számára, és egy Fekete Diákliga. Egy 1978-as ülősztrájkot követően kivívták egy Interkulturális Központ létrehozását, és megalakították az Egyesült Kisebbségek Tanácsát. 1986-ban pedig fehér aktivistákkal közösen nyomást gyakoroltak az egyetemre, hogy a Dél-Afrikában üzleti tevékenységet folytató vállalatoktól megváljon.

A könyvben Glasker két párhuzamos történetet sző egymásba: egy Ivy League egyetem történetét, amely a sokszínűség, a kompenzációs oktatás, valamint az érdem és a képzettség jelentésének kérdéseivel birkózik; és a fekete diákok történetét, akik az asszimiláció, a szeparatizmus és a kulturális pluralizmus kérdéseivel küzdenek. Végül, érvelése szerint, a hallgatók arra törekedtek, hogy megőrizzék saját megkülönböztető etnikai kultúrájukat, identitásukat és örökségüket, miközben a gazdasági felemelkedésre törekedtek. A szeparatizmus helyett inkább a bikulturalizmus egy olyan formájára törekedtek, amely kulturális asszimiláció nélküli gazdasági megerősödést jelentett.