Fekete és fehér homok - Bohém élet a gyarmati Karib-térségben

Olvasói vélemények

Elma Napier „Fekete és fehér homok” című memoárja élénken mesél a Dominikai Köztársaságban az 1930-as évektől az 1950-es évekig szerzett tapasztalatairól, részletezi családja kalandjait és kihívásait, miközben a sziget kultúráját is magáévá teszi. A könyvet ékesszóló prózája és éleslátó megfigyelései miatt csodálják, így a karibi irodalom jelentős kiegészítője.

⬤ Élénk és szemléletes írás, amely életre kelti a környezetet és a szereplőket.
⬤ Őszinte és őszinte megfigyelések a helyi kultúráról és a külföldi életről.
⬤ A kor társadalmi és politikai kérdéseinek éleslátó kommentárja.
⬤ Egyedülálló történelmi perspektívát nyújt egy távoli karibi sziget életéről.
⬤ A humor és a szeszély keveréke gazdagítja az olvasás élményét.
⬤ Ünnepelt irodalmi színvonaláért és kreativitásáért.

⬤ Az írói stílus kezdetben kihívást jelenthet.
⬤ Néhány olvasó esetleg elavultnak vagy politikailag inkorrektnek találhatja a szókimondó megfigyeléseit.
⬤ A memoár egy olyan kort és helyet tükröz, amely nem biztos, hogy minden mai olvasó számára megfelelő.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Black and White Sands - A Bohemian Life in the Colonial Caribbean

Könyv tartalma:

Elma Napier szerelmi kapcsolata az akkor még brit gyarmatnak számító Dominikával 1932-ben kezdődött, amikor hátat fordított a londoni előkelő társaságnak, hogy otthont építsen egy távoli tengerparti faluban, a Karib-tenger legrejtélyesebb és legcsábítóbb szigetén.

A Fekete és fehér homok az ottani életének emlékirata - bohém házibulikról, háborúról és halálról, csempészekről és szolgákról, és mindenekelőtt olyan történetekről, amelyeket a gyarmati parlament egyetlen női tagjaként folytatott politikai élete, a sziget viharos tájai iránti szeretete és az emberek élete és kultúrája iránti kíváncsisága ihletett.