Fekete fiú [hetvenötödik évfordulós kiadás]

Olvasói vélemények

Richard Wright „Black Boy” című önéletrajza erőteljes memoár, amely a Jim Crow Délvidéken felnőtté válásának krónikája, rávilágítva a rasszizmus, a szegénység, valamint az identitásért és az autonómiáért folytatott küzdelmek kemény valóságára. Az eleven leírások és az érzelmi mélység visszhangot kelt az olvasókban, így a könyv a rugalmasság és az önfelfedezés lenyűgöző elbeszélése.

A könyvet dicsérik ékesszóló és erőteljes írásmódja, magával ragadó történetmesélése és az olyan nehéz témák őszinte feltárása miatt, mint a rasszizmus, a családi diszfunkció és a személyes fejlődés. Az olvasók nagyra értékelik Wright képességét, hogy mély érzelmeket és élénk tapasztalatokat tud közvetíteni, amelyek tükrözik életének történelmi kontextusát, így fontos és tartalmas olvasmány.

Egyes kritikusok szerint a memoár témái kissé általánosak és kiszámíthatóak, úgy érzik, hogy Wright tapasztalatai párhuzamba esnek a korszak sok fekete egyénének tapasztalataival. Emellett vannak olyan kritikák is, amelyek szerint az érzelmi intenzitás időnként nyomasztó vagy túlzott, és egyes olvasók úgy vélik, hogy bizonyos részek, különösen a kommunizmusról szóló későbbi részek, rontanak az általános elbeszélésen.

(544 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Black Boy [Seventy-Fifth Anniversary Edition]

Könyv tartalma:

"Superb.... Egy nagy amerikai író a saját hangján beszél olyan dolgokról, amelyek még mindig életünk középpontjában rezonálnak.” -- New York Times Book Review

Richard Wright erőteljes és felejthetetlen emlékiratainak lenyűgöző új kiadása John Edgar Wideman előszavával és Malcolm Wright, az író unokája utószavával.

Amikor 1945-ben berobbant az irodalmi színtérre, a Black Boy egyszerre váltott ki dicséretet és elítélést. Orville Prescott a New York Times-ban azt írta, hogy „ha elég sok ilyen könyvet írnak, ha elég sok millió ember olvassa őket, talán egy napon, az idők teljességében, nagyobb megértés és igazabb demokrácia lesz”. Mégis 1975 és 1978 között a Fekete fiút betiltották az Egyesült Államok iskoláiban „obszcenitás” és „a fajok közötti gyűlöletkeltés” miatt.

Wright egykor ellentmondásos, ma már ünnepelt önéletrajza a Jim Crow Dél nyers brutalitását méri össze azzal a puszta kétségbeesett akarattal, amely fekete fiúként a túléléshez kellett. A Mississippi erdeiben felnövő, szegénységben, éhezésben, félelemben, bántalmazásban és gyűlöletben szenvedő Wright hazudott, lopott és dühöngött a körülötte lévőkre - a fehérekre, akik közömbösek, szánalmasak vagy kegyetlenek voltak, és a feketékre, akik nehezteltek mindenkire, aki megpróbált felülemelkedni a körülményeiken. Kétségbeesetten vágyott egy másfajta életmódra, ezért észak felé vette az irányt, végül Chicagóba érkezett, ahol új utat kovácsolt magának, és írói karrierbe kezdett. A Black Boy végén Wright ceruzával a kezében ül, és elhatározza, hogy „szavakat dobál ebbe a sötétségbe, és várja a visszhangot”. Több mint hetvenöt évvel később szavai még mindig visszhangoznak. „A Fekete fiút olvasni annyi, mint a sötétség szívébe bámulni” - írja John Edgar Wideman az előszavában. „Nem abba a sötét szívbe, amelyet Conrad a kongói dzsungelben keresett, hanem abba a dobogó szívbe, amelyet én hordozok.”.

Wright beszámolója a nagy amerikai memoárok egyike, a küzdelem és a kitartás megrendítő beszámolója - korszakalkotó irodalmi mű, amely megvilágítja saját korunkat.