Fekete hullám: Hogyan alakították a hálózatok és a kormányzás Japán 3/11-es katasztrófáit?

Olvasói vélemények

Dr. Aldrich „Fekete hullám” című könyve a katasztrófa utáni helyreállítás társadalmi dimenzióinak átfogó vizsgálatát kínálja, különös tekintettel a 2011-es japán Tohoku hármas katasztrófára. A könyvet éleslátó kutatásai és közérthető bemutatása miatt dicsérik, ami a katasztrófavédelem és a katasztrófák társadalmi ellenálló képessége iránt érdeklődő szakemberek és az általános olvasók számára egyaránt értékessé teszi.

A könyvet nagyra értékelik éleslátó kutatásai és alapos tudományossága miatt. Az olvasók nagyra értékelik az egyéni történetek integrálását a szélesebb körű szakpolitikákkal és a széles körű statisztikai elemzésekkel. A könyvet lebilincselőnek, könnyen olvashatónak és informatívnak tartják, és értékes tanulságokkal szolgál a társadalmi kapcsolatok és a közösségek katasztrófa utáni helyreállításban betöltött szerepéről. Sokak szerint a könyv felnyitotta a szemet, különösen a hagyományos katasztrófa-infrastruktúra, például a partfalak korlátait illetően.

Néhány kritikus megjegyezte, hogy míg az első fejezet lebilincselő, addig a középső fejezetek, amelyek több statisztikai elemzést tartalmaznak, az alkalmi olvasók számára kevésbé lehetnek lebilincselőek. Néhányan kihívást jelenthet a tudományosság mélysége, ha nem a terület szakértői.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Black Wave: How Networks and Governance Shaped Japan's 3/11 Disasters

Könyv tartalma:

A 9-es erősségű katasztrófa által okozott pusztítás ellenére.

A Japánt 2011-ben sújtó 0 méteres földrengés és a 60 láb magas cunami következtében a Tō hoku katasztrófa sújtotta térségben élők és dolgozók mintegy 96%-a túlélte a katasztrófát. Kisebb földrengések és szökőárak sokkal több embert öltek meg a közeli Kínában és Indiában.

Mi a magyarázata a kivételesen magas túlélési aránynak? És miért van az, hogy a Tō hoku régió egyes városai gyorsabban épültek vissza, mint mások? A Fekete hullám két olyan kritikus tényezőre világít rá, amelyek közvetlen hatással voltak arra, hogy a Tō hoku régióban a 3/11-es katasztrófákat követően miért változott ennyire a túlélési arány, és hogy az újjáépítési folyamat miért nem haladt egy ütemben a régióban. Az erősebb hálózatokkal és jobb kormányzással rendelkező egyének és közösségek - mutatja be Daniel P. Aldrich - magasabb túlélési rátával és gyorsabb felépüléssel rendelkeztek.

A kevesebb ilyen kapcsolattal rendelkező, kevésbé összekapcsolt közösségek nehezebb helyreállítási folyamatokkal és alacsonyabb túlélési arányokkal szembesültek. A túlélés és a helyreállítás egyéni és szomszédsági szintjein túl az újjáépítési folyamat nagyon eltérő volt, mivel egyes városok és települések igyekeztek önállóan dolgozni az újjáépítési terveken, figyelmen kívül hagyva a nemzeti kormány ajánlásait és gyorsan lépve saját elképzeléseik megvalósítására, míg mások a tokiói székhelyű bürokraták által a gazdasági fejlődésre és az újjáépítésre kínált iránymutatásokat követték.