Fekete képzelet: Fekete hangok a fekete jövőről

Olvasói vélemények

Natasha Marin „A fekete öröm a forradalom” című könyvét a fekete öröm ünneplése és a közösség és a felszabadulás érzését nyújtó erőteljes történetek miatt ünneplik. Sok olvasó mélyen rezonálónak, gyönyörűen kuriózumnak és a fekete tapasztalatok és érzelmek megértéséhez fontos műnek találja. Az egyik kritika azonban néhány bejegyzésben antagonisztikusabb hangnemet jegyzett meg, ami arra utal, hogy a könyv nem biztos, hogy minden olvasó számára mindenhol rezonál.

⬤ Ünnepli a feketék örömét
⬤ gyönyörűen összeállított
⬤ szívből jövő matricák gyűjteménye
⬤ vigaszt és vigasztalást nyújt
⬤ rezonáns és átélhető
⬤ áhítatként tartják számon
⬤ rövid részletekkel hozzáférhető
⬤ fontos műként dicsérik.

Néhány bejegyzés antagonisztikusnak tűnik; nem minden kulturális utalás találhat visszhangra a nem fekete olvasók körében.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Black Imagination: Black Voices on Black Futures

Könyv tartalma:

Jason Reynolds ajánlása a PBS News Hour-on

"(D)on ne higgye egy percig sem, hogy a Black Imagination könnyű. Ahogy itt olvashatjátok, nehezen kiérdemelt és néha veszélyes, de szükséges és radikális, hogy igényeljük és dolgozzunk érte. Az, hogy ebben a könyvben meghallgattam az embereimet, annyi életet adott nekem, és egészen biztos vagyok benne, kedves olvasó, hogy neked is ugyanez jutott." -a Steven Dunn előszavából.

Mi a te eredettörténeted?

Hogyan gyógyítod magad?

Képzelj el egy olyan világot, ahol szeretnek, biztonságban vagy és megbecsülnek.

"A tanúságtétel is szent munka. Egésznek és egészségesnek látni magunkat a tiszta lázadás aktusa egy olyan világban, amelyet annyira izgat az állandó leigázásunk" - gondolkodik Natasha Marin, a vírus kurátora a Black Imagination című kiállításon. A fekete hangok e dinamikus gyűjteménye úgy működik, mint az eredet, a gyógyulás és a képzelet varázsigéje. A konceptuális művészeti kiállítások sorozatából született, az itt összegyűjtött nézőpontok közel sem egyszínűek. "A sztereotípiák helyett árnyalatokra vágyva kerestünk fekete gyerekeket, fekete fiatalokat, LMBTQ+ fekete embereket, fedél nélküli fekete embereket, bebörtönzött fekete embereket, neurodivergens fekete embereket, valamint különböző képességű fekete embereket." Mindegyikük ragaszkodik a saját változatosságához, és minden olvasót arra hív ki, hogy saját maga tegyen tanúbizonyságot arról, hogy a fekete életek (és képzeletek) számítanak.

"Az első lépés önmagunk felszabadítása felé.".

--Gloria Steinem.

"Soha nem éreztem még a kezemben elolvadó oldalak fizikai érzését, vagy a szabadságba repülő fekete repülőgépek századává összeálló fejezeteket, mert soha nem tapasztaltam még olyan műtárgyat, mint a Fekete Képzelet.".

--Kiese Laymon, a Heavy című könyv szerzője.

"A Fekete képzelet megkövetelte Natasha Marintól, hogy a középkori értelemben vett kurátorként - lelki vezetőként, aki gondoskodik a lelkekről... Kihívást kaptunk, hogy egy másfajta kritikusság szárnyán túllépjünk a lehangoltságon, a puszta pesszimizmuson... "egy olyan világot vizionálva, ahol senki sem magányos, senki sem vadászott, idegen".".

--Christian Campbell, a Running the Dusk szerzője.

"Dacosan reményteljes... gondoljunk a Soul Train Line-ra, gondoljunk a Sétára, gondoljunk a nyelvvel való örömteli törekvésre a biztonság és a remény lehetőségeiért.".

--Kwame Dawes, a Nebraska szerzője.