Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Black Prisoners and Their World: Alabama, 1865-1900
A tizenkilencedik század végén az alabamai foglyokat, akiknek túlnyomó többsége afroamerikai volt, arra kényszerítették, hogy szénbányászként dolgozzanak az elképzelhető legszörnyűbb körülmények között. A Fekete rabok és világuk számos forrásra támaszkodik, köztük a börtönfelügyelők jelentéseire és levelezésére, valamint a rabok és családtagjaik leveleire, hogy feltárja azoknak az afroamerikai férfiaknak és nőknek a történetét, akiknek a munkája az alabamai börtönrendszert az ország legjövedelmezőbb bányászává tette.
A szénipari vállalatok és Alabama állam számára a fekete rabok olcsó munkaerőt és állami bevételt jelentettek. 1883-ra a birminghami széniparban a munkaerő jelentős százalékát elítéltek tették ki. De azon családok és közösségek számára, ahonnan a rabok érkeztek, az elítéltek bérlése a rekonstrukció meghiúsult reményeinek élő szimbóluma volt.
A bérleti szerződés - a rendszer, amelyben a rabok a vállalat és az állam hasznára dolgoztak - valójában azt mutatta, hogy Alabama nem akarta elengedni a rabszolgaságot, és eltökélten törekedett arra, hogy nyereséges börtönöket hozzon létre, bármilyen emberi áron is. A börtönök tisztviselőinek, a progresszív reformerek és a szakszervezetek erőfeszítései ellenére az állam nem volt hajlandó kivonni a foglyokat a szénbányákból.
Elbeszélése során Mary Ellen Curtin leírja, hogy egyes foglyok meghaltak, míg mások kimondhatatlan körülmények között szenvedtek, de túlélték. Curtin szerint a fekete rabok bányászati ismereteiket arra használták, hogy befolyásolják a börtönpolitikát, jobb bánásmódot követeljenek, és szabadulásuk után béres szénbányászokká váljanak.
A Fekete rabok és világuk új bizonyítékokat tár fel az Új Dél legelnyomóbb intézményében zajló életről. Curtin nyugtalanító párhuzamokat vázol fel a bérlet és a magánbörtönök napjainkban burjánzó rendszere között.