Fekete szabadkőművesség: Prince Halltól a jazz óriásaiig

Olvasói vélemények

A Prince Hall szabadkőművességről szóló könyv fogadtatása a kritikák alapján vegyes: sok olvasó értékelte a történelmi betekintést és a szerző elfogulatlan szemléletét, míg egyesek a tudományos jelleget és a fordítási problémákat találták hátrányosnak. Sok recenzens megjegyezte, hogy a könyv fontos a fekete szabadkőművesség és különösen a Prince Hall-szabadkőművesség összefüggéseinek megértéséhez.

⬤ Jól kutatott és lényeglátó
⬤ történelmi kontextust nyújt a Prince Hall szabadkőművességhez
⬤ a szabadkőművességet ismerő olvasók számára is értékelhető
⬤ gyors átadás
⬤ lebilincselő a téma iránt érdeklődők számára.

⬤ Akadémikus és néha nehezen követhető
⬤ fordítási problémák befolyásolják az olvashatóságot
⬤ nem fókuszál eléggé a fekete szabadkőművesség sajátosságaira
⬤ talán túlságosan általános és inkább a fekete történelemre, mint a szabadkőműves gyakorlatokra koncentrál.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Black Freemasonry: From Prince Hall to the Giants of Jazz

Könyv tartalma:

A fekete szabadkőművesség története az 1700-as évek végi Bostontól és Philadelphiától a polgárháborún át a polgárjogi mozgalomig.

- Vizsgálja Prince Hall, az első fekete páholy legendás alapítójának leveleit.

- Feltárja, hogy a 20. század legbefolyásosabb jazz-zenészei közül sokan szabadkőművesek is voltak, köztük Louis Armstrong, Duke Ellington és Nat King Cole.

- Feltárja a polgárjogi mozgalom eredetét a fekete szabadkőművességen belül, valamint Booker T. Washington és W. E. B. Du Bois szerepét.

Amikor a 18. század elején Párizsban megnyíltak az első szabadkőműves páholyok, a tagok között voltak kereskedők, kereskedők, muskétások, papok és nők - fehérek és feketék egyaránt. Nem így volt ez az Egyesült Államokban, ahol a fekete szabadkőművesek nem lehettek tagok a már létező páholyokban. Emiatt az első hivatalos alapítólevelet egy kizárólag fekete páholy számára - a Massachusetts-i Prince Hall Nagypáholy - az angliai nagypáholy adta ki, nem pedig valamelyik amerikai chapter.

Cecile Revauger, a szabadkőművesség elismert történésze az Egyesült Államok és Európa nagy páholyai, szabadkőműves könyvtárai és múzeumai által őrzött archívumokhoz való kiváltságos hozzáférés révén nyomon követi a fekete szabadkőművesség történetét az 1700-as évek végi Bostontól és Philadelphiától a felszabadítási mozgalmon és a polgárháborún át a polgárjogi mozgalom kialakulásáig az 1900-as évek elején, egészen az 1960-as évekig. A szerző Prince Hall, a legendás alapító és a választott névadó, Prince Hall páholyok legendás alapítójának bemutatásával nyitja, amikor az 1800-as évek elején a fekete amerikai páholyok „afrikai páholyokról” „Prince Hall páholyokra” változtak. Feltárja, hogy a kölcsönös segítségnyújtás és a jótékonyság szabadkőműves alapelvei hogyan kaptak nagyobb hangsúlyt a fekete páholyokban, különösen a polgárháborút követő újjáépítési időszakban. Feltárja a polgárjogi mozgalom eredetét a fekete szabadkőművességen belül, valamint a többek között Booker T. Washington és W. E. B. Du Bois, az NAACP alapítója által játszott szerepet.

A szerző a jazz és a szabadkőművesség közötti mély kapcsolatokat vizsgálva feltárja, hogy a 20. század legbefolyásosabb jazz-zenészei közül sokan szabadkőművesek is voltak, köztük Louis Armstrong, Duke Ellington, Nat King Cole, Eubie Blake, Cab Calloway és Paul Robeson. A fekete szabadkőművesség mélyen társadalmi szerepét feltárva Revauger bemutatja, hogy a fekete páholyok hogyan segítettek az amerikai feketéknek abban, hogy túllépjenek a rabszolgaság és az előítéletek borzalmain, magasabb társadalmi státuszt érjenek el, és létrehozzák saját szilárd, spirituális alapú társadalmi struktúrájukat, amely egyes városokban már a fekete templomok megalapítása előtt kialakult.