Fekete utak: Az éhínség az ír irodalomban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Black Roads: The Famine in Irish Literature

Könyv tartalma:

A Quinnipiac Egyetem Írországi Nagy Éhínség Múzeuma kiadja a Famine Folios-t, amely a diákok, tudósok és kutatók, valamint az általános olvasók számára egyedülálló forrás, és az 1845-1852 közötti írországi éhínség - a XIX.

századi Európa legsúlyosabb demográfiai katasztrófája - számos aspektusával foglalkozik. Az esszék interdiszciplináris jellegűek, és a történelem, művészettörténet, kultúraelmélet, filozófia, médiatörténet, politikai gazdaságtan, irodalom és zene nemzetközileg elismert tudósainak új kutatásait teszik hozzáférhetővé az éhínség tanulmányozásában.

A nagy éhínség Írország történelmének leggótikusabb eseménye volt, és azóta is kísérti az ír irodalmat. Az ír gótikus írók az Írország gyarmati történelmének e tragikus epizódjának lekicsinyítése ellen folytatott harcukban megőrizték az éhínség emlékét, amikor a történészek és a viktoriánus regényírók körében általános hallgatás uralkodott. Mind az ír gótikus irodalomban, mind a modernisták (Joyce, Yeats és Beckett) munkásságában visszhangzik a jelöletlen sírokban nyugvó, vagy egy zord új világba erőszakkal áttelepített milliók szenvedésének kulturális emléke.

A Black Roads nyomon követi az éhínség hatását az ír irodalomra William Carlton The Black Prophet című művétől (amelyből a cím is származik) egészen olyan kortárs szerzők kortárs műveiig, mint Patrick McCabe, Seamus Heaney és Eavan Boland, valamint olyan drámaírókig, mint Tom Murphy, Conor MacPherson és Marina Carr. Az éhínség után, állítja a Black Roads, az egész ír irodalom az éhínségről szól, így a vita arról, hogy mit jelent az "írség", arra összpontosul, amit Seamus Deane úgy jellemzett, hogy "mit jelent az éhínség".