Fekete Walden: Concord, Massachusetts: A rabszolgaság és utóélete a massachusettsi Concordban

Olvasói vélemények

A könyv alapos vizsgálatot nyújt a Massachusetts állambeli Concord, különösen a Walden Pond környékén élő fekete lakosok figyelmen kívül hagyott történetéről, kiemelve szabadságharcukat és az olyan prominens személyiségek képmutatását, mint Henry David Thoreau. A részletes kutatást olyan elbeszéléssel ötvözi, amely a korábban rabszolgasorban élő egyének marginalizálódására reflektál egy olyan városban, amelyet a felvilágosodás eszméi miatt ünnepeltek.

⬤ Jól kutatott és tanulságos
⬤ rávilágít fontos, ám figyelmen kívül hagyott történelmi narratívákra
⬤ kiemeli a fekete lakosok ügynöki tevékenységét
⬤ kritikus szemléletet nyújt a történelmi személyiségekről
⬤ olyan lebilincselő elbeszélést nyújt, amely összekapcsolja a múltbeli igazságtalanságokat a jelen tudatosságával.

⬤ Néhány olvasó szervezetlennek és elfogultnak találta
⬤ a történelmi elbeszélés spekulatív jellege talán nem minden hagyományos történésznek felel meg
⬤ a téma összetettsége kihívást jelenthet a kontextust nem ismerő olvasók számára.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Black Walden: Slavery and Its Aftermath in Concord, Massachusetts

Könyv tartalma:

A massachusettsi Concordot régóta az amerikai szabadság és az amerikai irodalom szülőhelyeként tartják számon. Itt vívták meg a függetlenségi háború első katonai összecsapását, és ide érkezett Thoreau, hogy "tudatosan éljen" a Walden-tó partján. A forradalom és a babsoros kis házikó letelepedése között azonban Walden Woods a felszabadított rabszolgák és gyermekeik több generációjának adott otthont. A társadalom peremén élve próbálták a forradalom retorikája által ígért, de a rasszizmus gyakorlata által visszatartott szabadságot megélni. Thoreau szinte egyedül próbálta "felidézni ezen erdők egykori lakóit". A Waldenben nekik szentelt fejezeten kívül a rabszolgaság története Concordban szinte teljesen feledésbe merült.

A Fekete Waldenben: Elise Lemire életre kelti a Walden Woods egykori rabszolgáit és azokat a férfiakat és nőket, akik a tizennyolcadik században rabszolgasorban tartották őket. A Concord rabszolgatartó John Cuming felemelkedésének bemutatása után a Fekete Walden követi Cuming rabszolgájának, Bristernek a küzdelmeit, amint harmincöt év rabszolgaság után megpróbál új életet építeni magának. Brister Freeman, ahogyan magát nevezni kezdte, és a város többi rabszolgája képes volt kihasználni az amerikai forradalmat gerjesztő politikai feszültségeket, és arra kényszeríteni tulajdonosaikat, hogy lemondjanak róluk. A felszabadítás után azonban az egykori rabszolgák csak a legeldugottabb és legtermékenyebb helyeken foglalhatták el a földet. Walden Woods ezek közé tartozott. Itt Freeman és szomszédai gazdálkodtak, vásznat fontak, kosarat fontak, jósoltak, és más módon próbáltak túlélni a szegénység és a zaklatások ellenére.

A Fekete Walden új előszóval, amely a keménykötésű könyv megjelenése óta történt közösségi fejleményekre reflektál, emlékeztet bennünket arra, hogy ez a hely fekete terület volt, mielőtt nemzetközileg ismert zöldterület lett volna, és megőrzi azoknak az embereknek az örökségét, akik minden nehézség ellenére igyekeztek legyőzni a rabszolgaságot és a szegregációt.