Feketén és fehéren látni

Olvasói vélemények

A könyv nagyra értékelik a felhasználók a fekete-fehér fotográfiával kapcsolatos mélyreható tartalma miatt, így mindenki számára nélkülözhetetlen olvasmány, aki komolyan gondolja ezt a mesterséget.

⬤ Értékes és mélyreható ismeretek a fekete-fehér fotográfiáról
⬤ tapasztalt szakemberek által ajánlott alapvető olvasmány
⬤ jó bevezetés a fekete-fehér érzékelésbe.

Egyik sem szerepel kifejezetten az értékelésekben.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Seeing Black and White

Könyv tartalma:

Az, hogy az emberi látórendszer hogyan határozza meg egy felület világosságát, azaz fehérségét, feketeségét vagy szürkeségét, továbbra is - a látáshoz hasonlóan - rejtély. Valójában még egy olyan gépet sem sikerült létrehoznunk, amely mesterséges látórendszer segítségével képes lenne megállapítani, hogy egy tárgy fehér, fekete vagy szürke. Bár a szem fotoreceptorait a fény vezérli, a felületről visszaverődő fény nem mutatja meg a szürke árnyalatát. A megvilágítás mértékétől függően egy bármilyen szürkeárnyalatú felület bármilyen mennyiségű fényt visszaveri.

A Seeing Black and White című könyvben Alan Gilchrist a világossággal kapcsolatos több mint 30 éves saját kutatásait foglalja össze, és bemutatja a világossággal kapcsolatos empirikus munkák első átfogó, történeti áttekintését, amely az elmúlt 150 év képekkel kapcsolatos kutatásait öleli fel az egyszerűtől az összetettig. Emellett leírja és elemzi a világosság számos elméletét - köztük a sajátját is -, megmutatva, hogy mindegyik mit tud és mit nem tud megmagyarázni. Gilchrist kiemeli a huszadik század első harmadában végzett, elfeledett, mégis izgalmas munkát, ismertet néhány kulcsfontosságú kísérletet, és megvizsgálja a magyar Gestalt-teoretikus, Kardos Lajos zseniális, de szinte ismeretlen munkásságát.

Gilchrists áttekintése az emberek által elkövetett világossági hibák mintázatának áttekintését is tartalmazza, amelyek közül sokan kellemes illúziókat eredményeznek. Azt állítja, hogy mivel ezek a hibák nem véletlenszerűek, hanem szisztematikusak, a vizuális szoftverünk jellegzetességei, és így olyan hatékony eszközt jelentenek, amely képes feltárni, hogyan történik a világosság kiszámítása. Ezen érvelés, valamint a lehorgonyzás, a csoportosítás és a referenciakeretek fogalmaira alapozva Gilchrist egy új elméleti keretet mutat be, amely a világossági hibák eddig nem látott sokaságát magyarázza meg. A Seeing Black and White a világossággal kapcsolatos kutatások első átfogó áttekintéseként és Gilchrist új elméleti keretének első egységes bemutatásaként egyaránt felbecsülhetetlen értékű forrás lesz a látáskutatók, a kognitív pszichológusok és a kognitív idegtudósok számára.