Up from the Ashes: Rise Steel
A nagy amerikai acélgyártók, amelyek szenvednek az elöregedő fizikai üzemek, az importverseny, a növekvő költségek és a csökkenő kereslet miatt, 1974 óta folyamatosan csökkentették termelési kapacitásukat. Számos vállalat csődbe ment, és a megmaradtak közül soknak kilátástalan a jövője.
Van azonban egy fényes pont az amerikai acéliparban: a vasérc helyett hulladékból acélt előállító kisüzemek. Míg a nagy acélgyárak zsugorodtak, addig a minimális acélművek növekedtek, és ma már az Egyesült Államokban előállított nyersacél mintegy ötödét állítják elő. Ebben a tanulmányban Donald F.
Barnett és Robert W. Crandall átfogó áttekintést nyújt az amerikai minimális acélművekről - működésükről, módszereikről, költségeikről, növekedésükről és versenyképességükről.
Bemutatják, hogy a költségek folyamatos csökkentése révén, a hatékonyabb létesítmények és a munkatermelékenység ösztönzése révén, valamint a kínált termékek körének folyamatos bővítése révén a század végére a minimillák valószínűleg az amerikai acélpiac 40 százalékát fogják kitenni. Valójában a minimill-ek majdnem olyan fontos szerepet játszottak a nagy, integrált gyártók hanyatlásában, mint az import.
Számos kudarc ellenére a minimillák a tőzsdén jobban teljesítettek, mint a nagyobb acélipari vállalatok, és továbbra is könnyebben vonzották a befektetési tőkét. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a minimálművek nem igényelnek kereskedelmi védelmet a túléléshez, és valójában rendkívül versenyképesek az összes többi acélgyártóval szemben.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)