Fela története: Egy kitelepített család emlékiratai

Olvasói vélemények

A könyv személyes és mélyreható beszámolót nyújt egy családnak a náci évek alatt szerzett tapasztalatairól, egyedülálló perspektívát nyújtva a második világháború előtti történelmi eseményekről. Ugyanakkor szenved a kohézió és a redundancia problémáitól, ami csökkenti az általános hatást.

Lenyűgöző történelmi kontextus, személyes elbeszélések, amelyek a történelmet aktuálissá teszik, inspiráló és könnyen olvasható, egyedülálló perspektíva egy fiatal lány életére a viharos időkben.

Koherencia és áttekinthetőség hiánya, ismétlődő tartalom, gyenge szerkesztés, amely javíthatta volna az elbeszélést, kiábrándító betekintés a kitelepítettek életébe.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fela's Story: Memoir of a Displaced Family

Könyv tartalma:

Élete utolsó éveiben két jelentős változást vettem észre anyámon: a holokausztmúltjával való fokozott foglalkozását és a memóriájában bekövetkezett változásokat. Évekbe telt, mire elfogadtam a memóriájában bekövetkezett változást, mert mindig is csodáltam a bámulatos emlékezőtehetségét.

Amikor kétéves voltam, végtelen orosz verseket és gyerekverseket mondott, és amikor felnőtt voltam, ugyanezeket a verseket mondta el, és megkérdezte, emlékszem-e rájuk. Középiskolás koromban segített nekem az algebrában, bonyolult matematikai számításokat végzett a fejében. Éles memóriájának hanyatlása, amely eleinte alig volt érzékelhető, lassan felgyorsult, és végül az Alzheimer-kór progressziójává vált.

A háború alatti és utáni életünkkel kapcsolatos kérdésekre adott válaszoknál - ellentétben a megőrzött tudásával - zavaros elbeszélést kínált.

Csak jóval idősebb korában, de még az emlékezetvesztése előtt változott meg hozzáállása a múlthoz, és egyre nagyobb érdeklődést mutatott a holokauszt megismerése iránt. Beszélt nekem az olvasott könyvekről és cikkekről, a megnézett filmekről és a hallott történetekről.

Amikor ez a fajta emlékezés elkezdődött, nyugtalanító érzés fogott el, mintha anyám törvénytelenül azonosítaná magát holokauszt-túlélőként. Azért mondom, hogy törvénytelenül, mert ahogy felnőttem, ő különválasztotta magát apámtól és az ő tágabb családjától. Apám családja kötődött a múltjukhoz, és a holokausztban elvesztett családtagokról és barátokról beszélt.

Fokozatosan kezdtem megérteni, hogy ő a saját történetét azonosította és felismerte abban, amire mások emlékeztek, amit mások átéltek és írtak a háborús évekről, különösen a holokausztról. Ahogy megosztotta velem újonnan ébredt felfedezéseit, gyakran azzal folytatta, hogy azt mondta: "Phyllis, tudod, ezen mi mentünk keresztül. "