Felemelkedés: A sárkunyhóból az igazgatótanácsba -- és vissza

Olvasói vélemények

Graci Harkema „Rising” című memoárja egy erőteljes és inspiráló történet, amely a nemzetközi örökbefogadottként megtett útját, az identitással, az LMBTQ+ kapcsolatokkal és a nehézségek leküzdésével kapcsolatos tapasztalatait tárja fel. A könyvet egyszerre éleslátónak és átélhetőnek írják le, amely a legkülönfélébb közönséghez szól, és a sokszínűség, a méltányosság, a befogadás és a személyes fejlődés témáit járja körül.

Az olvasók a könyvet inspirálónak, magával ragadónak és erőt adónak találták, és megjegyezték, hogy képes rezonálni a különböző élettapasztalatokra. Sokan dicsérték Graci történetmesélését, a nehéz témákról való nyitottságát, valamint az érzelmi felismeréseket, amelyek önreflexióra és szövetségre ösztönöznek. A könyvet nagyszerű forrásnak tekintik a sokszínűség megértéséhez és a személyes előítéletek leküzdéséhez.

Néhány kritika nem említette kifejezetten a hátrányokat, de ha van is kritika, az a néző személyes elvárásaira összpontosíthat az elbeszélői stílussal vagy a mélységgel kapcsolatban, mivel nem minden olvasó kapcsolódhat a tapasztalatokhoz. Ezeket a szempontokat azonban nem emelték ki kifejezetten a kritikákban.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rising: From a Mud Hut to the Boardroom -- And Back Again

Könyv tartalma:

Egy identitás, amely átível a világra.

Ebben a megdöbbentő memoárban Graci Harkema feleleveníti a kongói örökbefogadottként a Michigan állambeli Grand Rapidsban felnőtté válását. Végigköveti az útját a saját története vállalásához és megéléséhez, és sikeres tanácsadóvá válik a sokszínűség, a méltányosság és befogadás, a faji igazságosság, az LMBTQ+ egyenlőség és a nők az üzleti életben témakörökben.

Harkema a kongói polgárháborúk közepette született egy vályogkunyhóban, és mindössze három kilósan egy árvaházban hagyták, ahol nem számítottak rá, hogy még egy napot élni fog. De azon a délutánon egy amerikai misszionárius meglátta, hogy egy babaágyban alszik, és hallotta, hogy egy hang azt mondja benne: „Ő a te lányod”.

Gyermekkora azzal telt, hogy azt kívánta, bárcsak világosabb és szőkébb lenne, mint testvérei és osztálytársai. Attól való félelmében, hogy még jobban kitűnjön társai közül, Harkema titokban tartotta a szexualitását, és csak évekkel később, egy állásinterjún bújt elő a szekrényből! Végül megtanulta, hogy a szégyen helyett az identitását tekintse szupererőnek.

Ma Harkema segít a sokszínűség elfogadásában és a befogadás előmozdításában, hogy nyílt és biztonságos munkakörnyezetet biztosítson. Elkötelezett amellett, hogy az alkalmazottakat képessé tegye arra, hogy a bennük rejlő lehetőségeket autentikus önmagukban teljesítsék ki - példát mutatva ezzel, miközben tovább éli saját történetét, és utazik, hogy találkozzon szülőanyjával, hogy felfedezze önmagának még egy darabkáját.