Olvasói vélemények
Összegzés:Lori Howe „Felhőárnyék” című verseskötete a wyomingi táj szépségét és érzelmi mélységét tárja fel élénk képeken és szezonális témákon keresztül. Az olvasók nagyra értékelik, hogy képes a természettel és az évszakok változásával való kapcsolat érzéseit kiváltani, miközben megragadja a fennsíkok életének összetettségét is. A versek visszhangot keltenek azokban, akik ismerik a tájat, és azokban is, akik messziről jöttek.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen fejezi ki az érzelmeket és az élénk képeket
⬤ megragadja a wyomingi táj lényegét
⬤ a Wyomingon kívüli olvasók számára is átélhető
⬤ erős kapcsolatot idéz elő a természettel
⬤ az évszakos szerkezet mélységet ad
⬤ a költészet rajongóit és azokat is leköti, akik általában a prózát részesítik előnyben.
Hátrányok:Egyes olvasóknak nehézséget okozhat a költészet, vagy kevésbé lesz elérhető, ha az egyszerű prózát részesítik előnyben; a nyugati tájak iránti különleges elismerés fokozhatja az olvasási élményt, ami egyes olvasókat elidegeníthet.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Cloudshade: Poems of the High Plains
Könyv tartalma:
Az amerikai fennsíkok élete minden évszakban egyszerre kemény és gyönyörű, felszabadító és elszigetelt, barátságos és kíméletlen. A Cloudshade versei végigvezetnek minket ezeken az évszakokon, szélesre tárva egy üveg nélküli ablakot a nyugati életre - a földutakon zökkenőmentesen átfolyó antilopokra, a felvirágzó szellemvárosokra, az izzó nyárfákkal gyűrűzött mély, gleccseres tavakra, az északi fénynél történő jéghorgászatra, és mint a "High Plains Solstice" című versben, az élőzenére a nyári éjszakákon, amelyek.
Forró szirmokat farag.
keresztül a testünkön.
A dagályok rituáléjában.
És a fény;
felnyal minket.
Belülről.
Amíg éjjel virágzó jázmin nem lesz belőlünk.
Elcsábít a hold.
A Felhőárnyék mindenkinek való könyv, a költészet szerelmeseinek és azoknak is, akik általában nem olvasnak verseket. Ha vártál már öt-hat hónapos telet a tavasz első jeleire, ha álltál már kint, hogy érezd az első, régóta várt nyári esőt, ha érezted már az ősz fafüstjének és gyapotfáinak illatát, vagy álltál már egy befagyott tavon, és hallgattad a jégen keresztül dübörgő és hullámzó telet, akkor ezek a versek visszavisznek téged ahhoz, ami elemi és kísérteties a fennsíkokon élők életében, mint a "Jégen" című versben.
Várunk, némán, hallgatózva a lábunkkal.
Az ultramarin színű vér forrongása.
A csontok rángását.
Az előjelek zúgása.
És nyugtalan szellemek.
A jég nyúlik és hullámzik,...
Reccsen, mint a puskalövés,.
És alatta csillogás és ragyogás.
Hangok, mint a bálnák.
A sötétségen át kiáltanak.
James Wright és B. H. Fairchild költői hagyományában ezek a versek a mindennapi élet kegyelmeiben gyökereznek, megvilágítva a saját belső tájaink és a minket körülvevő tájak közötti metszéspontokat. Howe ennek a kereszteződésnek egy futó portréját kínálja az "Útban apám temetésére" című versében.
Egy sápadt kereszteződésben,.
Egy nyitott üzletben, két emelettel feljebb.
Egy hegesztő dolgozik az éjszakába nyúlóan.
Az ív magányosan csendül a hűvös levegőben,...
Tűzgomolyagok.
Mint meg nem formált angyalok.
Zuhanó.
Akár a fennsíkon élsz, akár az emlékezetedben él, a Felhőárnyék versei, mint az első nyári eső, egészben hozzák vissza hozzánk a hangokat, az illatokat, az élet elevenségét.
