Feljegyzések az örökkévalóságnak: A Field Guide to Grief

Olvasói vélemények

A könyv a gyász mélyen személyes és költői feltárását nyújtja, különös tekintettel a szerző saját gyermeke elvesztésének tapasztalatára. Vigaszt és betekintést nyújt a veszteséggel küzdőknek, miközben a gyászhoz kapcsolódó összetett érzelmekkel foglalkozik. Az írást gyönyörűnek és lírainak írják le, amely rezonál a hasonló veszteségeket átélt olvasókkal. Egyes olvasók a kaotikus elbeszélői stílust átélhetőnek találták, míg mások úgy érezték, hogy nem mindenkihez szól.

Az írás gyönyörű, költői és őszinte, a gyász mélyreható feltárását kínálja. Sok olvasó úgy érezte, hogy meglátta és megértette saját gyászútját. A könyvet balzsamként írják le a léleknek, amely hasznos mind a gyászolóknak, mind a gyászban szenvedőknek és a másokat gyászban támogatóknak egyaránt. Az olvasók nagyra értékelték a szerző sebezhetőségét és a veszteség természetéről szóló éleslátó elmélkedéseket.

Néhány olvasó kihívásnak találta a kaotikus írásmódot, úgy érezte, hogy nem mindenki számára vonzó. Megemlítették, hogy a könyv talán túlságosan is a szerző személyes tapasztalataira összpontosít, ami esetleg elidegenítheti a más típusú veszteséggel küzdő olvasókat. Néhány olvasó kellemetlen érzéseket fogalmazott meg a szerző vallással kapcsolatos általánosításaival kapcsolatban.

(43 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Notes for the Everlost: A Field Guide to Grief

Könyv tartalma:

Részben memoár, részben kézikönyv a megtört szívűek számára, ez az erőteljes, kíméletlen beszámoló egy koraszülött baba elvesztéséről mindazokhoz szól, akik már gyászoltak és gyászolnak, és inspirációt nyújt a továbblépéshez, a veszteség gyengéd integrálásához az életbe.

Amikor Kate Inglis ikerfiai koraszülöttként jöttek a világra, az egyik túlélte, a másik nem. Ez az erőteljes, kíméletlen beszámoló az ő élményeiről, a gyászról, és végül arról, hogyan tudott továbblépni, és hogyan tudott segíteni más szülőknek, akik hasonlóan mély veszteséget éltek át.

Inglis története olyan ugródeszka, amely segíthet más gyászoló szülőknek elgondolkodni az élmény kulcsfontosságú aspektusain, mint például az érzelmi túlélés a veszteséget követő első évben; a családdal, a barátokkal és a kívülállókkal való bánásmód a veszteség után; az egyedülálló női állapot a gyász utáni szégyen és bánat miatt, hogy „elbuktunk”, vagy valahogy nem teljesítettük a szerepünket; a közösség fontossága; annak felismerése, hogy a társadalom képtelen kezelni a gyászt és a veszteséget; hogyan szül a veszteség együttérzést; az évfordulókkal való megbirkózás; és az „integráció” (szemben a „gyógyulással”) megkezdése.