Fellow Odd Fellow

Olvasói vélemények

Steven Riel „Fellow Odd Fellow” című kötete olyan érett, kézműves versek gyűjteménye, amelyek személyes és kulturális témákat ötvöznek szenvedéllyel, együttérzéssel és szellemességgel. A versek mélyen rezonálnak, bizonyítva témáinak egyéniségét és szerzőjének mesterségét egyaránt.

A verseket rendkívüli szenvedélyességük, szellemességük és együttérző hangjuk miatt dicsérik. Érett szemlélettel készültek, amely az egyéniséget és a rugalmasságot mutatja be. A gyűjtemény személyes és kulturális témákat egyaránt felölel, így mély olvasmányélményt nyújt. Kifejezetten ajánlott azoknak, akiket érdekel a valódi költői kifejezésmód.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy egyes versek intim és személyes jellege nem mindenki számára rezonál, és az egyéniség hangsúlyozása potenciális korlátot jelenthet azok számára, akik szélesebb témákat keresnek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A hátsó borítóról

Steven Riel ezekben a művészi versekben megidézi egy meleg fiú felnőtté válását, valamint azokat a kulturális vonatkozásokat, amelyek egy meleg férfi identitását rögzítik. Riel elképesztő együttérzéssel megírt személyes darabokban képzeli el Tennyson gyászát barátja, Arthur Hallam halála miatt és Ishmael gondolatait, miután megosztotta az ágyát Queequeggel. Riel hatókörébe tartoznak „drag queenek, akik magukat összeragasztják/ tüszőről tüszőről tüszőre” és egy beteg barát - „a nyers/ fogpiszkáló, amivé váltál”. Csodálom Riel tempóját, pontos nyelvezetét és rendíthetetlen tekintetét.

---Robin Becker, A tökéletes szeretet tartománya szerzője

Steven Riel első gyűjteményének szellemes, megrendítő, túláradó versei egy „pánt nélküli képzeletű férfi / életét és megfigyeléseit ünneplik, / akinek végtelen a szekrénye / és mindent tartalmaz, amire szüksége lehet”. A meleg tapasztalatokban való lubickolás mindenféle költői „furcsa társat” megidéz, Walt Whitmantől Frank O'Hara-ig, akiknek elragadtatott hangja itt visszaköszön.

---John Drury, A menekülttábor szerzője

A Fellow Odd Fellow egy olyan könyv, amelyet Melville Ishmaelje is megírhatott volna, ha napjainkban él. Amit különösen szeretek a költő Steven Rielben, azt szeretem Ishmaelben is: képes társasági ember lenni a világ borzalmaival - az előítéletek politikájával, az igazságtalanság állandóságával, a betegségek kegyetlenségével. Ennek a könyvnek a kíméletlen őszintesége és csendes eleganciája arra hív, hogy olyan messzire hajózzunk, amennyire a képzeletünk engedi.

---Christopher Bursk, Az Árkádia első lakói szerzője

Steven Riel Páratlan fickó című műve a kívülállót - a különc embert - vázolja fel, és ezt a szerepet az elme nagyszerű odüsszeiájává alakítja. Ezek a versek azonban nem csupán meseszerűek: áradnak belőlük az együttérzés és a humor. A kívülálló éles érzékével Riel játszik, gyászol és örül. Ezek a versek mindazt kínálják, amire szükségünk lehet, azzal a végső megnyugvással, hogy itt és most „igazodtunk / Ahol azzal, amivel” szeretnénk lenni.

---Elizabeth Robinson, a Kék kócsag szerzője