Feltétel nélkül: A japán kapituláció a második világháborúban

Olvasói vélemények

A könyv alaposan elemzi a Japán második világháborús kapitulációjához vezető eseményeket, kiemelve a feltétel nélküli megadás politikájának és az atombombák alkalmazásának szerepét. Olyan jól megalapozott nézőpontot mutat be, amely megkérdőjelezi az atombombák szükségességével kapcsolatos általános hiedelmeket és revizionista történelmeket. Az elbeszélés kitér a politikai dinamikára, a katonai megfontolásokra és a különböző nézőpontokra, betekintést nyújtva Japán döntéshozatali folyamatába. Az olvasók nagyra értékelik a világos, mély és meggyőző érveket, bár egyesek szerint a könyv előzetes ismereteket feltételez a témában.

Jól kutatott, új meglátásokat kínál, világos és meggyőző érvek, informatív a politikai és katonai dinamikáról, megkérdőjelezi a revizionista nézeteket, lebilincselő elbeszélés, jól felépített történelmi elemzés.

⬤ Nem kezdőbarát
⬤ feltételez némi háttértudást a második világháborúról
⬤ egyes olvasók úgy találják, hogy hiányoznak belőle az operatív helyzetekre vonatkozó részletek
⬤ a jobboldali kritikák egyoldalúnak tűnhetnek
⬤ a kritikusok által kihagyott bizonyítékokat említ.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unconditional: The Japanese Surrender in World War II

Könyv tartalma:

A csendes-óceáni háború vége mögött meghúzódó dráma új megvilágításba helyezése

Az 1945. szeptember 2-án a tokiói öbölben, a USS Missouri amerikai csatahajó fedélzetén a japán és szövetséges vezetők által aláírt megadási okmány, amely hivatalosan is véget vetett a csendes-óceáni háborúnak, a történelem egyik legkatasztrofálisabb hadműveletét zárta le. E mögött egy olyan vita húzódott meg, amely már hetekkel korábban is tombolt az amerikai katonai és politikai vezetők között. A megadás teljesítette Franklin Roosevelt 1943-ban, a casablancai konferencián tett vállalását, miszerint a kapituláció "feltétel nélküli" lesz. Bár akkoriban könnyen elfogadták politikaként, Roosevelt 1945 áprilisában bekövetkezett halála után a feltétel nélküli megadás támogatottsága megingott, különösen a kongresszusi republikánusok körében, amikor az Iwo Jimán és Okinawán folytatott véres hadjáratok világossá tették a Japán elleni katonai győzelem árát. Németország 1945. májusi feltétel nélküli kapitulációja egy dolog volt; a csendes-óceáni háború egy másik dolog volt. Sok konzervatív a tárgyalásos megadást támogatta.

Bár ez volt az utolsó alkalom, amikor az amerikai erők feltétel nélküli megadást kényszerítettek ki, az ezzel kapcsolatos kérdések az 1950-es és 1960-as években - a koreai és a vietnami háborúval - folytatódtak, amikor a liberális és a konzervatív nézetek megfordultak, többek között a "becsületes béke" meghatározását illetően. A téma az 1995-ös 50. évfordulót övező ünnepségek során, valamint az Öböl- és az iraki háború során elevenedett fel, amikor a kivonulási stratégiák és a "teljesített küldetések" témáját vitatták meg. Marc Gallicchio feltárja, hogyan és miért alakult úgy a tokiói öbölben történt megadás, ahogyan az történt, és a mögötte álló főszereplőket, köztük George C. Marshallt és Douglas MacArthurt. Utóbbi ténylegesen Japán vezetője lett, és hivatali idejét, sőt az amerikai megszállás egész jellegét is a megadás jellege alakította. A legfontosabb, hogy Gallicchio feltárja, hogyan alakította a feltétel nélküli megadás politikája a II. világháborúról való emlékezetünket és megértésünket.