Feminisms with Chinese Characteristics
Az 1995-ös év, amikor Pekingben megtartották a negyedik Női Világkonferenciát, történelmi mérföldkő a kínai feminista mozgalom fejlődésében. Az ezt követő évtizedekben három különböző tendencia alakult ki: először is, a szárazföldi Kínában nőtt a feminista nem kormányzati szervezetek száma, és felszínre kerültek az LMBTQ mozgalmak; másodszor, a társadalmi és gazdasági fejlődés új női ügynököket táplált, élénk, nőközpontú kulturális közeget teremtve Kínában; harmadszor, válaszul az etnocentrikus nyugati feminizmusra, néhány kínai feminista tudós és aktivista az új évezredben újrahasznosította a szocialista Kína állami feminizmusának és nemi politikájának örökségét. Ezek a tendenciák a kínai nők számára példátlan választási lehetőségeket, erőforrásokat, lehetőségeket, buktatókat, kihívásokat, sőt válságokat is hoztak.
Ebben az időszerű kötetben Zhu és Xiao azt vizsgálja, hogyan fejlődtek a kínai feminista eszmék az 1990-es évek közepe óta. A "feminizmusok" többes számának és a "kínai sajátosságoknak" a szembeállításával egyrészt hangsúlyozzák a kínai kultúra, történelem és hagyomány integrálásának fontosságát a kínai feminizmusokról folytatott vitákban, másrészt hangsúlyozzák a kortárs kínai feminizmusok sokasága és a szinguláris állami feminizmus közötti különbséget.
Az interdiszciplináris gyűjtemény tizenkét fejezete a kínai sajátosságokkal rendelkező feminizmusok témáját különböző nézőpontokból tárgyalja, az átélt tapasztalatok, történelmi reflexiók, elméleti fejtegetések, valamint kulturális és szociálpolitikai kritikák alapján, panorámaképet festve a kínai feminizmusokról a globalizáció korában.
