Phenomenology and Historical Thought: Its History as a Practice
A kötet azzal kezdődik, ami a kortárs fenomenológiai történészek és történetírók közös vonása. Ez pedig az a felfogás, hogy az időbeliség az emberi ítéletalkotás magja, amely formáiban kondicionálja, hogyan figyelünk tudatosan a jelenségekre és hogyan ítéljük meg azokat.
Minden fenomenológiai történész vagy történetíró számára minden történelem egy esemény, egy időintervallum. Ez az idősáv nem külsődleges az egyén számára, hanem az ember minden ítéletének tartalmát és szerkezetét alkotja. Ez az a logika, amellyel az egyén strukturálja a megfigyelt jelenséget.
A fenomenológusok a jelenséget nem kizárólag külsődlegesnek tekintik, hanem úgy értelmezik, hogy az a közvetlen tudatunk és gondolkodásunk része is. A fenomenológiai módszer tehát minden ítéletet úgy ítél meg, mint ami az egyén belső vagy külső jelenségekre irányuló figyelmi tartományán alapul.
A figyelemnek van egyfajta intencionalitása. Az ember a saját fókuszpontjait szándékolja.
A figyelem ennek a szándéknak az időbeli időtartama. A kötet olyan szöveget kínál, amely lehetővé teszi, hogy a kortárs történészek, a végzős hallgatók, sőt a jól tanult egyetemisták is megértsék mind a fenomenológia mint vizsgálati módszer történetét, mind a fenomenológiai történeti és történetírói gondolkodás kortárs gyakorlatát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)