Fenyő és birodalom: Az erdők átalakulása a kora újkori Kínában

Olvasói vélemények

Ian Miller „Forestry in Dynastic China” című könyve az erdészeti gyakorlat fejlődését vizsgálja Kínában a Song-dinasztiától a Qing-dinasztiáig, kiemelve a földgazdálkodás, az adózás és az új mezőgazdasági kultúrák erdőirtásra gyakorolt hatását. Míg a tanulmányt dicsérik a módszertani szigoráért és a történelmi elemzés mélységéért, kritizálják a fákra vonatkozó biológiai részletek hiánya és az ökológiai terminológia helytelen használata miatt.

⬤ Átfogó tanulmány a dinasztikus Kína erdészeti gyakorlatáról.
⬤ Jól kutatott, fejlett adatbázis-módszertannal.
⬤ Kiemeli az erdőgazdálkodás és a földtulajdon jelentős fejlődését a Song és a Qing dinasztia között.
⬤ Betekintést nyújt a környezeti változások történelmi összefüggéseibe.

⬤ Hiányoznak a fákkal és kezelésükkel kapcsolatos biológiai részletek.
⬤ Az ökológiai terminológia, különösen a „biom” kifejezés helytelen használata.
⬤ Hasznára válhatna a történészek és a tudósok közötti interdiszciplináris együttműködés.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fir and Empire: The Transformation of Forests in Early Modern China

Könyv tartalma:

EGY KIVÁLASZTOTT KIEMELKEDŐ TUDOMÁNYOS CÍM.

Kína természetes erdeinek eltűnése az ország történelmének egyik legjelentősebb környezeti változása, amelyet gyakran a faanyag iránti birodalmi keresletnek tulajdonítanak. Kína kora újkori erdőtörténetét általában úgy tekintik, mint egy évszázados környezeti hanyatlási folyamatot, amely a XIX. századi társadalmi és ökológiai válságban csúcsosodott ki. Az erdőirtás e narratívájával szemben Ian Miller a faültetvények 1000 és 1700 között bekövetkezett növekedését mutatja be, amikor a természetes erdőket felváltották az antropogén eredetűek. Miller bemutatja, hogy az erdőgazdálkodásnak ez a formája általában magántulajdonon nyugodott, viszonylag távoli állami felügyelet és adózás mellett. Továbbá a hajóépítés és a birodalmi fakitermelés mélyreható esettanulmányaira támaszkodva azt állítja, hogy ezt az újszerű tájat nem egyszerű kitermelési nyomás hozta létre, hanem az intézményi és ökológiai komplexitás egységes birodalmi államba való beépítésére tett kísérletek.

Miller a dél-kínai antropogén erdők megjelenését használja fel arra, hogy újragondolja a kínai történelem és a kínai birodalom természetének időbeli és térbeli kereteit. Mivel az uralkodó európai erdészeti modellek nem fedik át a nem nyugati világot, Kína története gyakran kimarad a róluk szóló globális beszélgetésekből; Miller munkája orvosolja ezt a mulasztást, és azt sugallja, hogy bizonyos szempontból a kínai erdészeti rendszer talán jobban működött, mint az ismertebb európai intézmények.

A könyv nyílt hozzáférésű kiadását a James P. Geiss és Margaret Y. Hsu Alapítvány támogatása tette lehetővé.