Férfiak, akiket learattunk: A Memoir

Olvasói vélemények

Jesmyn Ward memoárja, a „Men We Reaped” (Férfiak, akiket learattunk) egy megrendítő és érzelmekkel teli feltárás Mississippiben felnőtt életéről, amely öt tragikusan elhunyt fekete fiatalember történetével fonódik össze a közösségéből. A könyv a gyász, a rasszizmus, a szegénység és az amerikai fekete közösségek küzdelmeinek témáit járja körül, mindezt Ward gyönyörű és szuggesztív prózáján keresztül. Az olvasó a szomorúság és a kirekesztett közösségekben élők által tapasztalt rideg valóság érzése marad meg benne, ugyanakkor a megértés és a változás reményének szikrája is felcsillan.

A próza gyönyörűen kidolgozott és érzelmileg átütő. Ward nyersen és őszintén mutatja be tapasztalatait, és olyan jelentős témákra világít rá, mint a gyász, a rasszizmus és a társadalmi-gazdasági küzdelmek. A memoár szerkezete, amely visszafelé halad az időben, egyedi keretet biztosít, amely fokozza a történetmesélést. Sok olvasó találta átélhetőnek és inspirálónak, és erős felhívást tartalmaz az empátiára és a rendszerszintű problémák elleni küzdelemre irányuló cselekvésre.

Néhány olvasó az elbeszélés szerkezetét zavarónak találta a nem lineáris megközelítés miatt, ami időnként nehezen követhetővé tette. Mások kellemetlenségüket fejezték ki a bemutatott témák nyomasztó sötétsége miatt, és úgy érezték, hogy a könyvből hiányzik a remény. Néhány kritika a szerző barátainak és családjának érzékelt ábrázolásával foglalkozott, azt sugallva, hogy a könyv nem mélyült el eléggé az ő egyéni történeteikben vagy összetettségükben.

(389 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Men We Reaped: A Memoir

Könyv tartalma:

Az általánosan dicsért Jesmyn Ward Men We Reaped című könyve megerősítette, hogy mind szépirodalmi, mind pedig tényirodalmi íróként felemelkedett, déli gyászéneke helyet kapott a bestsellerlistákon és az év legjobb könyveinek listáján, és az ország minden tájáról érkeztek kitüntetések és díjak.

Jesmyn memoárja rávilágít a közösségre, ahonnan származik, a Mississippi állambeli DeLisle kisvárosára, a csendes szépség és a heves ragaszkodás helyére. Itt, négy év alatt öt számára kedves fiatalembert veszített el, köztük szeretett bátyját - drogok, balesetek, gyilkosság és öngyilkosság miatt. Haláluk látszólag nem kapcsolódott egymáshoz, pedig az életüket összekötötte a személyazonosság és a hely, és ahogy Jesmyn feldolgozta ezeket a veszteségeket, rájött egy megdöbbentő igazságra: ezek a fiatalemberek azért haltak meg, akik voltak, és azért a helyért, ahonnan jöttek, mert bizonyos hátrányok egy bizonyos fajta balszerencsét szülnek. Mert a rasszizmus és a gazdasági küzdelem történelmével éltek együtt. A gyötrelmes valóság arra utasította Jesmynt, hogy végre megírja az ő és a saját igaz történetüket.

A Férfiak, akiket learattunk egy párhuzamos univerzumot nyit meg, mégis olyan problémákra mutat rá, amelyek gyökerei mindannyiunk lába alatt a talajba szövődnek. Ez a nélkülözhetetlen amerikai memoár arra hivatott, hogy klasszikussá váljon.