Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Ferrari: 1960-1965 the Hallowed Years
A könyv témája a Ferrari 1960 és 1965 közötti versenysport-története, amely a márka eddigi történetének egyik legsikeresebb időszaka volt.
Ebben a korszakban, amely az első motorosról a hátsó motoros konfigurációra való áttérés befejezésével kezdődött, a Scuderia Ferrari szinte mindent megnyert a különböző ikonikus gépekkel, amelyek között szerepelt a "cápaorrú" 156-os és a legendás 250 GTO. A Forma-1-es Ferrarikat vezető Phil Hill és John Surtees négy év alatt két világbajnoki címet szerzett. A Ferrari sportkocsik hat egymást követő győzelmet arattak a Le Mans-i 24 órás versenyen, amit később csak a Porsche tudott felülmúlni.
⬤ 1960: Az F1-ben az átmenet éve volt, az erős orrmotoros Dinókkal küzdöttek, miközben a hátsó motoros Cooper lehengerelte riválisait; Le Mans-ban az első hat helyből ötöt a Testa Rossák szereztek meg az 1-2. helyen.
⬤ 1961: Az F1 fölénye a mindent legyőző 156-os "cápauszony" - a Ferrari tervezte az új 11/2 literes formulát - révén Phil Hill világbajnokká vált Wolfgang von Trips monzai halála után, és a Ferrari megszerezte első konstruktőri címét; Le Mans-ban egy újabb Testa Rossa győzelemmel Olivier Gendebien harmadik Ferrari-győzelmét szerezte ezen a klasszikus versenyen, Phil Hill pedig a másodikat.
⬤ 1962: De a Ferrari előretörése a sportkocsik és a GT-versenyek terén folytatódott, amit a 250 GTO érkezése is elősegített; Gendebien és Hill ismét megnyerte Le Mans-t.
⬤ 1963: A korábbi motorkerékpár-bajnok John Surtees megkezdte az F1-es sikerek visszaállítását a Lotus elsőségével szemben; a Ferrari hátsó motoros sportkocsijai végre meghozták gyümölcsüket, amikor Lorenzo Bandini és Ludovico Scarfiotti egy 250 P-vel megnyerték Le Mans-t, ahol a Ferrarik most már az első hat helyet szerezték meg.
⬤ 1964: Az F1-es bajnoki címért folyó küzdelemben John Surtees az új, V8-as motorral hajtott 158-assal újabb két versenyzői és konstruktőri koronát szerzett; Nino Vaccarella és Jean Guichet a 275 P-vel a Ferrari újabb gőzerővel vitte a prímet Le Mans-ban.
⬤ 1965: A 11/2 literes F1 utolsó éve egy sovány Ferrari-szezont hozott, miközben a Lotus ismét dominált; a sportkocsik sikerei folytatódtak, és a csúcsot Jochen Rindt és Masten Gregory egy 250 LM-mel elért váratlan hatodik egymást követő Le Mans-i győzelme jelentette.
Ez a könyv most először foglalkozik részletesen ezzel az időszakkal, és kizárólag a valaha élt egyik legnagyobb autóversenyfotós munkáját mutatja be.