Értékelés:
A memoár mélyen őszinte és gyönyörűen megírt beszámoló a szerző tapasztalatairól, ahogyan fekete fiúként felnőtt a 20. század közepén Anacostiában, a rasszizmus, a diszlexia és az önfelfedezés kihívásaival küzdve a polgárjogi korszakban. A személyes elbeszélést történelmi kontextussal, magával ragadó történetmeséléssel és érzelmi mélységgel ötvözi.
Előnyök:A memoár kíméletlenül őszinte, gyönyörűen megírt és ékesszóló, önvizsgálatot nyújt a faji identitásról és a személyes küzdelmekről. Magával ragadó és nehezen letehető, lenyűgöző történetmeséléssel és a fényképek ügyes elhelyezésével. A szerző útja átélhető, és a családi dinamika feltárása mélyebbé teszi az elbeszélést.
Hátrányok:Egyes olvasók számára az érzelmi felfordulás és az elbeszélés mélyen személyes jellege nyomasztó vagy fájdalmas lehet. A szerző belső küzdelmeire való összpontosítás nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik könnyedebb olvasmányt vagy tisztán tényszerű beszámolót keresnek.
(3 olvasói vélemény alapján)
Kermit Frazier drámaíró és televíziós író koraérett néger fiúként kezdte életét, aki Washington délkeleti részén nőtt fel az 1950-es és 1960-as évek polgárjogi korszakában.
Egy kizárólag feketék által látogatott általános iskola tanulójaként Kermitet beválasztották egy újonnan alapított kiválósági pályára egy túlnyomórészt fehér középiskolában. Kermit bonyolult utat bejárva lebontotta a szegregációs korlátokat, akadémiai piedesztálon egyensúlyozott, és küzdött az azonos nemű vonzalmaival szembeni belső tagadás harcával.
Ez a memoár nem egy gettóból felemelkedő fiatalember története, hanem inkább egy fiatal fekete férfié, aki a sztereotípiákkal, az identitással és az enyhe diszlexiával küzd, miközben két középosztálybeli világ, a fekete és a fehér világ között lavírozik, és arra törekszik, hogy ne legyen mindenki más.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)