Értékelés:
Az „Első szerelem, utolsó rítus” Ian McEwan korai munkásságát mutatja be, a sötét és nyugtalanító témákra összpontosítva. A McEwan későbbi, csiszoltabb írásait ismerő olvasók számára ez a gyűjtemény csalódást jelenthet a gyakran komor hangvétel és a kísérleti elbeszélések miatt. Néhány történetet azonban kiemelünk, amelyek különösen erősek, és bizonyítják McEwan feltörekvő tehetségét a karakterek feltárása és a pszichológiai feszültségek terén.
Előnyök:⬤ Jól megírt és magával ragadó a sötét témák ellenére
⬤ McEwan korai írói képességeit mutatja be
⬤ néhány kiemelkedő történet, mint például az „Álruhák” és a „Beszélgetések egy szekrényemberrel”, mélységükről nevezetes
⬤ lenyűgöző betekintést nyújt a szerző fejlődési pályájába.
⬤ Rendkívül felkavaró és nyugtalanító tartalom, amely nem minden olvasónak tetszhet
⬤ McEwan későbbi műveihez képest fiatalosnak vagy kevésbé kifinomultnak tűnik
⬤ egyes olvasók szerint a történetek ismétlődnek vagy hiányoznak a karakterfejlődésből
⬤ félrevezető lehet az első McEwan-olvasók számára, akik egy könnyebben érthető bevezetőt keresnek.
(69 olvasói vélemény alapján)
A feszes, merengő és sűrű atmoszférájú történetek megmutatják, hogyan születhet gyilkosság az unalomból, a perverzitás a kamaszos kíváncsiságból, és a puszta gonoszság lehet a megoldás az elviselhetetlen magányra.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)