Értékelés:

Geoffrey Canada „Fist Stick Knife Knife Gun” című memoárja megragadó és személyes beszámolót nyújt a New York-i szegénységben és erőszakban való felnőtté válásról. Canada elgondolkodik a tapasztalatairól és azok hatásáról a hasonló környezetben élő gyermekek közösségi és oktatási eredményeinek javítására tett erőfeszítéseire. Bár a könyv betekintést nyújt a belvárosi élet kihívásaiba és a fegyveres erőszak kérdésébe, nem kínál konkrét megoldásokat, inkább az elbeszélésre és a személyes vallomásokra összpontosít.
Előnyök:A könyv jól megírt, magával ragadó, és első személyben nyújt erőteljes képet a belvárosi szegénységben való felnövekedés összetettségéről. Sok olvasó tanulságosnak és elgondolkodtatónak találta, és olyan társadalmi kérdéseken való elmélkedésre késztet, mint a fegyveres erőszak és az oktatási egyenlőtlenségek. A szerző elkötelezettségéről is élénk képet fest, amellyel a nehéz sorsú közösségekben élő gyermekek életének javítása iránt küzd.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy a bemutatott kérdésekre nem talál konkrét megoldásokat, és úgy érezte, hogy a könyv nem kínál megvalósítható válaszokat a belvárosi erőszak és szegénység problémáira. Emellett a szerző politikai nézeteit is kritizálták, amelyek nem biztos, hogy minden közönséggel összhangban vannak. Néhányan úgy vélték, hogy más befolyásoló tényezők, például a szülői útmutatás, nem kaptak kellő figyelmet az elbeszélésben.
(86 olvasói vélemény alapján)
Fist Stick Knife Gun: A Personal History of Violence
A Harlem Children's Zone alapítójának őszinte és lebilincselő memoárja, amely végigvezeti az olvasót Kanadán, ahol az erőszak minden utcasarkon jelen volt.
Jóval azelőtt, hogy munkáját lavinaszerűen dicsérték volna - Oprah Winfrey, Bill Clinton és Barack Obama elnök -, jóval azelőtt, hogy talk show-műsorai, a Members Project reklámjai és olyan dokumentumfilmjei, mint a "Supermanre várva" váltak volna ismertté, Geoffrey Canada egy kisfiú volt, aki félelemben nőtt fel a Dél-Bronx gonosz utcáin. Gyermekkorának világa olyan volt, ahol a "járdán élő fiúk" megtanulták a háztömb kódjait, és az ököl, a bot és a kés rituáléján keresztül rangsorolták őket.
Aztán az utcák megváltoztak, és a tét még nagyobb lett.