Flann O'Brien: A művész portréja mint fiatal posztmodernista

Olvasói vélemények

Keith Hopper Flann O'Brienről írt tanulmánya jelentős hozzájárulás az ír irodalomkritikához, mivel azt állítja, hogy O'Brien „A harmadik rendőr” című műve a posztmodernizmus egyik legkiemelkedőbb példája, amely felülmúlja az „Úszás-két madár” című művet. A könyv olvasmányosságáról és éleslátó elemzéséről nevezetes, bár egyesek talán túlságosan ismétlődőnek találják pontjait.

A könyv szükséges perspektívát nyújt a posztmodernizmusról az ír irodalomban, jól megírt és hozzáférhető annak ellenére, hogy tudományos szöveg, és átgondolt érveket mutat be O'Brien írásainak összetettségéről.

Néhány olvasó úgy érezheti, hogy az érvek túlságosan ismétlődnek és agresszívan hangsúlyosak, ami csökkentheti az olvasás élményének általános élvezetét.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Flann O'Brien: A Portrait of the Artist as a Young Post-Modernist

Könyv tartalma:

Flann O'Brien 1940-ben befejezett The Third Policeman című művét a kiadója eleinte visszautasította, mert "túl fantasztikus", és csak 1967-ben jelent meg posztumusz.

Azóta O'Brien kultikus státuszba került, bár munkásságának kritikai értékelése szinte kizárólag első regényére, az At Swim Two Birds (1939) címűre összpontosít. Ez az először 1995-ben megjelent és most alaposan átdolgozott úttörő tanulmány O'Brient mint rendkívül szubverzív írót mutatja be egy gazdag és termékeny irodalmi tájban: vitathatatlanul ír, mégis határozottan posztmodern.

A harmadik rendőrt felforgató intellektuális szatíraként azonosítja, Swift és Sterne élvonalbeli hagyományában, és a posztmodern fikció egyik legkorábbi - és legizgalmasabb - példájaként helyezi el.