Florence Nightingale: The Nightingale School

Könyv tartalma:

Bár Florence Nightingale ápolónőként híres, az ápolásról szóló életművét alig ismerik a szakmában. Az ápolással foglalkozó professzorok hajlamosak "a jövőbe nézni, nem a múltba", és gyakran figyelmen kívül hagyják őt, vagy hibás másodlagos forrásokra támaszkodnak.

Nightingale ápolással kapcsolatos munkássága most a tudósok és az általános olvasók számára is elérhetővé vált a Florence Nightingale összegyűjtött művei 12. és 13. kötetének kiadásával. A 12. kötet, The Nightingale School (A Nightingale-iskola) a St Thomas' Kórházban működő iskolájának megalapításáról és annak tanításának élete végéig tartó irányításáról szól. A 13. kötet (Extending Nursing) a szakmai képzés és a szabványok bevezetéséről szól a St Thomas' kórházon kívül, kezdve a londoni és más brit kórházakkal, majd az európai, amerikai, ausztráliai és kanadai kórházakkal.

Az orvosi ismeretek fejlődésével az ápolási gyakorlat is változott, és vele együtt Nightingale is. Feltárulnak az ápolásról és a csíraelméletről alkotott (a szakirodalomban jellemzően félremagyarázott) nézetei.

Ebben a kötetben a szerkesztő Lynn McDonald sok ismeretlen anyagot hoz napvilágra az iskola korai éveiről. Szó esik az 1870-es évek elején bekövetkezett, majdnem összeomlással járó válságról, majd az oktatás javítása érdekében Nightingale által hozott intézkedésekről, beleértve a feltörekvő ápolási vezetőkkel való mentori kapcsolatait is. Az ápolástörténészek talán meglepődnek, ha megtudják, hogy Nightingale 1898-ban is naprakészen követte a legjobb műtéti gyakorlatokat. A költségtudatos kórházi adminisztrátorokkal folytatott küzdelmek ugyanúgy részei a történetnek, mint az a kihívás, hogy az ápolónők biztonságban legyenek abban az időben, amikor a kórházak veszélyes helyek voltak.