Focke-Wulf FW 190: A korai évek - bevetések Franciaország és Nagy-Britannia felett

Olvasói vélemények

A könyv elsősorban a Luftwafféval, különösen a Focke-Wulf Fw 190-essel kapcsolatos fényképek gazdag gyűjteményét nyújtja, minimális technikai információval. Míg egyes olvasók értékelik a vizuális tartalmat, mások csalódottságuknak adnak hangot a részletes történelmi kontextus és leírások hiánya miatt.

Ritka és kiváló minőségű fényképek nagyszerű gyűjteménye, különösen az Fw 190-ről és a kapcsolódó repülőgépekről. Sokan a vizuális aspektust lebilincselőnek és értékesnek találják a katonai repülés szerelmesei számára. Egyes kritikák kiemelik, hogy a könyv a Luftwaffe-rajongók számára kötelező darab.

A könyvet kritizálják, hogy kevés műszaki információt és történelmi kontextust tartalmaz, és főként feliratos fényképekből áll. A mélyreható elemzést vagy történelmi fejlődést kereső olvasók hiányolhatják. Előfordulhat, hogy a formátumot nem jelzik egyértelműen a vásárlás előtt, ami a vásárló elégedetlenségéhez vezet.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Focke-Wulf FW 190: The Early Years - Operations Over France and Britain

Könyv tartalma:

A Focke-Wulf Fw 190-et széles körben a Luftwaffe legjobb vadászgépének tartották. Először 1941 augusztusában állt szolgálatba Franciaországban, és azonnal bebizonyította, hogy legalább egyenrangú az akkori legújabb Spitfire-változattal, az Mk. V-vel.

Az Fw 190-es sikeréhez számos tulajdonsága hozzájárult. Az első ezek közül az volt, hogy kezdettől fogva úgy tervezték, hogy fegyverzetet hordozó platform legyen, nem pedig olyan repülőgép, amelyhez fegyvereket adtak hozzá, mint a korábbi vadászgépek esetében. Ez azt jelentette, hogy a repülőgép széles fegyverzetet hordozhatott bombatartók, ágyútartók és később irányítatlan rakéták különböző kombinációi formájában.

A gépet úgy építették meg, hogy ellenálljon a súlyos csapásoknak, mivel széles körben használtak elektromos meghajtású berendezéseket a hidraulikus rendszerek helyett, amelyeket a legtöbb korabeli repülőgépgyártó használt, és amelyek hajlamosabbak voltak a meghibásodásra, ha a lövegek tüze megsérült. Az elektromos vezetékek viszonylag kis átmérője miatt sokkal kisebb valószínűséggel érte őket lövés, mint a nagyobb hidraulikus csöveket.

Az Fw 190 konstrukciójának másik eleme, amely hozzájárult a tartósságához, a széles nyomtávú, befelé behúzódó futómű volt, szemben a Messerschmitt Bf 109 sokkal keskenyebb, kifelé behúzódó futóművével. Ez sokkal nagyobb stabilitást biztosított az Fw 190-nek a földön, ami sokkal kevesebb földi balesetet eredményezett, mint a Bf 109-es esetében.

Az Fw 190-es BMW 801 D-2 csillagmotorja 1677 lóerőt is produkált, ami a korai Focke-Wulf 190 A-8-asnak több mint 400 mérföld/órás végsebességet biztosított - ami lényegesen gyorsabb volt, mint a korai Spitfire-változatoké.

Az Fw 190-es pilótáknak gyakran a Spitfire-ekkel kellett megküzdeniük a La Manche-csatorna feletti harcokban, különösen a szövetségesek 1942. augusztusi Dieppe elleni támadása során, amikor több mint 100 Focke-Wulf (a Jagdgeschwaders JG 2 és JG 26 kötelékéből) harcolt a Spitfire-ekkel és a Hawker Typhoonokkal, és hatvanegy szövetséges repülőgépet "öltek meg", a saját mindössze huszonöt veszteségükkel szemben.

Az Fw 190-es fegyverzetének köszönhetően vadászbombázóként is bevethető volt. Az Fw 190 A-3/U3 Jabo-t 1942-ben jelentős hatékonysággal alkalmazták a szövetségesek hajózása ellen a La Manche-csatornában és Anglia délkeleti partjai ellen, "tip-and-runs" támadások során. Ezek a gyors, alacsonyan végrehajtott támadások nagyon nehéznek bizonyultak a védekező RAF századok számára, és csak egy Fw 190-es veszett oda ezeken a műveleteken.

Az Fw 190-es korai szolgálatának e tanulságos tanulmányában Chris Goss egyedülálló fényképgyűjteményt állított össze, amely e rendkívül sokoldalú repülőgép széleskörű alkalmazását mutatja be.