Wagering on an Ironic God: Pascal on Faith and Philosophy
A filozófusok megijesztik a hétköznapi embereket. A keresztények meghökkentik a filozófusokat.
--Pascal, Penses A Wagering on an Ironic God című könyvében Thomas S. Hibbs egyszerre megdöbbent és meghökkent. Teszi ezt azzal, hogy Pascal Penses-ének új értelmezését kínálja, és rámutat Pascal jelentőségére a vallásfilozófiában és a vallásfilozófia számára.
Hibbs ellenáll annak a kísértésnek, hogy kizárólag Pascal híres fogadására összpontosítsunk, vagy hogy a Penses töredékes és feltehetően hiányos jellegével csábítsunk.
Ehelyett egy koherens és átfogó projektet fedez fel a Pensesben, amelyben Pascal hozzájárult a legjobb életmódról - az igazi boldogság és az igazi erény életéről - folytatott ősi vitához. Hibbs Pascalt a kora újkori francia filozófusokhoz, különösen Montaigne-hoz és Descartes-hoz viszonyítva helyezi el.
Ez a három francia gondolkodó kifejezetten modern leírást ad a jó életről. Montaigne a hiteles önkifejezés magánéletét támogatja, míg Descartes a haladó felvilágosodás tudományának közjavát és a természet uralmának ígéretét részesíti előnyben. Pascal ezzel szemben a keresztény vallásról olyan beszámolót ad, amely a modern szubjektivitást és a tudományt a saját feltételei szerint veszi górcső alá, és a keresztény látásmód bölcsességét igyekszik igazolni azáltal, hogy megmutatja, hogy az - minden riválisánál jobban - valóban megérti az emberi természetet.
Bár mindhárom filozófusnak közös a Szókratésszel való foglalkozása, mindegyikük a filozófiáról és annak céljairól szóló sajátos beszámolót talál ebben a figurában. Pascal Szókratészben egy iróniában gazdag filozófiát talál: a filozófiát a bölcsesség iránti mély vágyakozás jellemzi, amelyet soha nem ér el teljesen. A filozófia elérés nélküli keresés, soha el nem ért szerelem.
A karteziánus bizonyosság vagy a montaigne-i ambivalencia hiányában Pascal a szókratészi irónia gyakorlata elismeri az emberiség rendezetlenségét anélkül, hogy eltántorítaná a kereséstől. Ehelyett a bölcsesség keresése egy rejtett Isten jelenlétére figyelmezteti a keresőt.
Pascal szerint Isten egyszerre rejt és tárulkozik fel, és csak úgy teljesíti be a boldogságra és a jó életre irányuló filozófiai törekvést, hogy felforgatja magát a filozófia önértelmezését. Pascal tehát mindent egy olyan Isten iróniájára tesz fel, aki egyszerre riasztja és meghökkenti a bölcsesség igazi szerelmeseit.
