Inceptions: Literary Beginnings and Contingencies of Form
A kezdet egyszerre belső és külső a szöveghez képest, amelyet elindít, és ez a nem egybeesés rámutat a szövegnek a külsőhöz való zűrzavaros viszonyára. Innen ered minden szövegkezdet nem triviális önreflexivitása, amelynek tanúságot kell tennie az irodalmi mű önmegalapozó minőségéről - arról, hogy képtelen sem a kezdetét magában foglalni, sem azt egy autorizáló külsőségben külsővé tenni. Egy másik, de ezzel összefüggő módon az a tény, hogy el kell kezdődniük, átláthatatlanná teszi számunkra életünket és vágyainkat; amit Freud "latenciának" nevezett, nemcsak a szexualitást, hanem az emberi gondolkodást is az aszinkronitás által formált önmegosztással jelöli meg.
Henry James New York-i kiadásának előszavaitól George Eliot epigráfiáihoz, Ovidiusnak a metrummal való játékától Charles Dickensnek a karakterek ex nihilo keletkezésének tematizálásáig, Wallace Stevensnek a költői eredet absztrakt mérlegelésétől James Baldwin, Carson McCullers és Eudora Welty queer gyermekkorának leírásáig az írók ismételten szembesülnek a kezdet problémájával. A kezdet alapvető esetlegességet vezet be a szövegekbe és a pszichékbe egyaránt: kezdetben minden lehetett volna másképp is.
Kevin Ohi számára a kezdetek aktusa és az abban rejlő lehetőségek lehetővé teszik, hogy a teremtés mechanizmusában a teremtés és a nem-teremtés egybeesik. Ebben az értelemben az Inceptions az olvasás etikáját követi nyomon, az életek és szövegek látszólag befejezett formáiban rejlő lehetőség érzékelésének lehetőségét, amely abban rejlik, hogy elindultak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)