Értékelés:
Összességében Richard Pursehouse „Foglyok Cannock Chase-en” című könyve részletes és lebilincselő beszámolót nyújt az első világháborús német hadifogolytáborról Broctonban. Az alapos kutatást érdekes anekdotákkal és képi anyaggal ötvözi, és ezzel jelentősen hozzájárul Cannock Chase történetéhez. Néhány kritikus azonban megjegyezte, hogy a könyv nézőpontja kissé korlátozott, mivel elsősorban egy tábori hivatalnok leveleire támaszkodik.
Előnyök:A könyv rendkívül olvasmányos és jól kutatott, kiváló illusztrációkkal, térképekkel és fényképekkel. Rengeteg részletet közöl a hadifogolytáborban zajló életről, alaposan kitér a különböző témákra, és még a témában jártasak számára is új információkkal szolgál. Sok olvasó értékelte a humoros és informatív írói stílust, ami élvezetessé teszi a könyvet.
Hátrányok:Néhány recenzens rámutatott, hogy a könyv nézőpontja nagyrészt egyetlen személy (a tábori hivatalnok) megfigyeléseire épül, ami korlátozhatja a bemutatott történelmi bizonyítékok szélesebb körét. Ezenkívül hiányoznak a részletes térképek a területet nem ismerő olvasók számára, és azt javasolták, hogy néhány képet jobban be lehetett volna mutatni színesben.
(9 olvasói vélemény alapján)
Prisoners on Cannock Chase: Great War POWs and Brockton Camp
Richard Pursehouse hosszú évek alatt aprólékos munkával feltárta egy első világháborús hadifogolytábor történetét, amelyben fogságba esett német katonákat tartottak fogva az angol vidék szívében.
Először akkor szerzett tudomást a tábor létezéséről, amikor a staffordshire-i Cannock Chase-ben járva csatornafedlapokat talált a lakatlannak tűnő pusztákon. Az író kíváncsiságtól vezérelve elindult, hogy utánajárjon a rejtélynek, és rájött, hogy a csatornafedelek két katonai táborhoz - Brocton és Rugeley - tartoztak, amelyeket az első világháború alatt kiképzett katonák számára építettek. Azt is kiderítette azonban, hogy a Brocton Camp területén egy elkülönített, önálló hadifogolytábor is működött.
Egy régi képeslap segítségével Richardnak sikerült azonosítania a rég elveszett tábor pontos helyét és elrendezését. Kutatásait addig folytatta, amíg hatalmas mennyiségű részletet nem gyűjtött össze a táborról és a foglyok életéről. Megtalálta a tábor parancsnokának aktáját, a svájci követség levelezését, újságokban megjelent történeteket, leveleket és naplókat, és fényképeket kapott az érdeklődőktől. Találatai között volt egy doboz, amelyben több tucatnyi érdekes levél volt, amelyeket egy adminisztrációs tisztviselő küldött haza, amíg a táborban dolgozott.
Richard nyomozása során gyilkossági kísérletekről és szökésekről (köztük az egyetlen szökevényről, akinek sikerült visszatérnie Németországba), halálesetekről, lopásokról - és egy végzetes botrányról is tudomást szerzett. A levelekből, dokumentumokból és naplókból kiderül, hogyan birkóztak meg a foglyok a bebörtönzéssel, valamint a bánásmóddal, mind a tábori körülmények, mind az orvosi szükségleteik tekintetében.
Határozott választ adott arra a „mítoszra” is, hogy a foglyok közül néhányan segédkeztek a közeli Messines terepmodelljének építésében. A makett a csata utáni kiképzés eszköze volt az újonnan érkezett új-zélandi csapatok oktatására, amely vizuális magyarázatot is adott arra, hogyan győzték le a németeket az 1917. júniusi messines-i csatában.
Az eredmény egyedülálló betekintést nyújt abba, milyen volt az élet egy brit hadifogolytáborban az első világháború idején.