Értékelés:
James Loney „Fogság: 118 nap Irakban és a háború nélküli világért folytatott harc” című könyve mély és önvizsgálatra képes beszámoló az iraki túszként szerzett tapasztalatairól. A könyv a megbocsátás, az együttérzés, valamint a foglyok és a fogvatartók emberségének témáit járja körül, egyedülálló nézőpontot kínálva a konfliktusokról és a szörnyű helyzetekben felmerülő erkölcsi dilemmákról.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt és megható elbeszélés, amely mély betekintést nyújt az emberi létbe.
⬤ Együttérzésre és megbocsátásra ösztönöz még a fogvatartókkal szemben is.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál az iraki nézőpontról és a fogság összetettségéről.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely ötvözi a humort a komoly elmélkedéssel, így érzelmileg gazdag élményt nyújt.
⬤ Az aktív pacifizmus és az emberiség összetartozásának inspiráló témái.
⬤ Néhány olvasó számára nehezen kezelhetőnek tűnhet a fogság grafikus és intenzív jellege.
⬤ Az elbeszélés érzelmi súlya miatt olvasás közben szünetekre lehet szükség.
⬤ A felvetett filozófiai és erkölcsi kérdések néhány olvasó számára kihívást jelenthetnek.
(7 olvasói vélemény alapján)
Captivity: 118 Days in Iraq and the Struggle for a World Without War
A figyelemre méltó békeaktivistáról, akit egy békedelegáció vezetése közben raboltak el, és akit az iraki felkelők váltságdíjért tartottak fogva, mígnem paradox módon a különleges erők egy különleges egységének parancsnoka kiszabadította.
2005 novemberében James Loney-t és három másik férfit - a kanadai Harmeet Singh Soodent, a brit állampolgár Norman Kembert és az amerikai Tom Foxot - fegyverrel fenyegetve túszul ejtették. A férfiak a Christian Peacemaker Teams (CPT) nevű szervezet munkatársai voltak, amely erőszakmentes beavatkozásra kiképzett csapatokat küld halálos konfliktusövezetekbe. Az akkor még ismeretlen Swords of Righteousness Brigade (Az Igazság Kardjai Brigád) videókat tett közzé a férfiakról, ami valószínűleg az iraki háború legnagyobb nyilvánosságot kapott emberrablásához vezetett. Tom Foxot meggyilkolták és kidobták egy bagdadi utcán. A túlélő férfiakat 118 napig tartották fogva, mielőtt a Task Force Black, a brit SAS által vezetett elit emberrablásellenes egység kiszabadította őket. A Fogság annak a története, amit Jim a Torontóba való visszatérése és a társával, Dan Hunt-tal való újraegyesülés után "félelmetes, mély, átalakító és gyötrelmesen unalmas élményként" jellemzett. Megható portrét mutat be arról, hogyan lett Jim pacifista, és megörökíti az emberrablás előtti iraki munkáját. Azonnal bevonja az olvasót a fogságukkal járó terrorba és banalitásba, a súrlódásokba, az erkölcsi dilemmákba, a fogvatartóik emberségének keresésébe, és abba a kényszerítő szükségletbe, hogy Jim szexuális identitását elrejtsék. Megvizsgálja azokat a paradoxonokat, amelyekkel akkor szembesülünk, amikor legbecsesebb elveinket rendkívüli körülmények között teszik próbára, és feltárja azokat az egyetemes igazságokat, amelyeket minden fogságban megélt élmény tartalmaz. A könyv középpontjában a béke, az emberi szolidaritás és a megbocsátás iránti reményteljes könyörgés áll.
James Loney-tól:
Miért írtam ezt a könyvet
A bilincsek és láncok, a félelem és a végtelen unalom gyötrelmes napjai alatt gyakran elgondolkodtam azon, hogy vajon elmesélhetem-e valaha is valakinek azokat a furcsa és bizarr dolgokat, amelyek fogságunk alatt történtek? Hogy egy autó csomagtartójában szállítottak. Úgy aludtam, hogy a jobb és a bal kezemet a mellettem lévő személyhez bilincselték. Elmagyarázni a fogvatartóknak, hogyan kell használni a "férfigélt". A bilincsek felnyitása egy hollywoodi film megtekintése után.
Ez paradoxon. Irakba mentem békemisszióba, mint békeharcos, de elraboltak, halálosan megfenyegettek, és túszként tartottak fogva három másik férfival együtt, amíg egy katonai művelet során meg nem mentettek bennünket. Rendkívüli kiváltság, hogy elmondhatom ennek a paradoxonnak a történetét, hogy elmagyarázhatom, miért maradtam elkötelezett az erőszakmentesség elvei mellett annak ellenére, hogy csoportunk egyik tagját meggyilkolták, és szabadságunkat fegyveres erővel biztosították. A fogság olvasztótégelye egyfajta iskola volt, amelyben megismerhettem az univerzum legbelsőbb működését, azt, hogy mindannyian hogyan kapcsolódunk egymáshoz, és hogy felszabadulásunk elválaszthatatlanul össze van kötve. Ezt a történetet abban a reményben szeretném megosztani, hogy hozzájárulhatok egy háború nélküli világ kialakulásához, amely a 21. század legnagyobb kihívása. Minden ettől függ, mert béke nélkül semmi más nem lehetséges.