Fokvárosban nem lehet eltévedni

Olvasói vélemények

A Zoe Wicomb novellagyűjteményéről szóló kritikák kiemelik mesteri írói munkásságát és az olyan összetett témák árnyalt feltárását, mint a faj, az osztály és a nemek kérdései az apartheid alatti Dél-Afrikában. Míg sokan dicsérik a költői stílust és az elbeszélések mélységét, egyes olvasók kevésbé találják magával ragadónak az összekapcsolt történetek és matricák formátumát, ami vegyes érzéseket vált ki a könyv általános hatásával kapcsolatban.

⬤ Mesteri és lenyűgöző írás
⬤ mélyen feltárja a faj, az osztály és a nemek témáit
⬤ gazdag részletességgel és finomsággal foglalkozik az apartheiddel
⬤ néhány történet rendkívül magával ragadó és elgondolkodtató.

⬤ A történetek minőségének következetlensége
⬤ néhány olvasó kevésbé találta érdekesnek a rövid, összefüggő történetek formátumát
⬤ bizonyos szempontokat nem találtak egyértelműnek és több magyarázatot igénylőnek
⬤ nem minden olvasó találta magával ragadónak a tartalmat.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

You Can't Get Lost in Cape Town

Könyv tartalma:

Ebben a perzselő regényben - amelyet Toni Morrison „csábítónak, ragyogónak és értékesnek” nevezett - Zo Wicomb egy nő egész életen át tartó küzdelmét mutatja be az identitással az apartheid korszakában, Dél-Afrikában.

A vidéki Dél-Afrikában élő Frieda Shentont „színesbőrű” szülők lányaként arra tanítják, hogy a fehéreket utánozza: beszéljen standard angolul, egyenesítse ki a haját, és többet tegyen, minthogy - ahogy apja utasítja - „kitapassza a madam mosását”. Miközben öntudatos és túlsúlyos kamaszként Frieda-t elküldik, hogy az elsők között integrálódjon egy tekintélyes fokvárosi anglikán középiskolába. Itt egy olyan várost fedez fel, ahol a faji határok olyan szigorúan húzódnak, hogy lehetetlen kilépni a helyéről.

Amikor Frieda több mint egy évtizedes angliai tartózkodás után visszatér Fokvárosba, egy erőszakosan lázadó város közepén találja magát - látszólag még mindig nincs helye. Csak amikor Frieda összeszedi a bátorságot, hogy elmondja „szörnyű történeteit”, kezdi megtalálni önmagát egy olyan világban, ahová mindig is száműzetésben érezte magát.

A Nem lehet eltévedni Fokvárosban című könyvében a Windham Campbell-díjas Zo Wicomb Dél-Afrika egyik nagy kortárs írójaként tart igényt magára, és „komor, de bölcs nézőpontot tár az olvasók elé az emberekről és a dél-afrikai világról” (The Wall Street Journal).