Folsom Street Blues: A Memoir of 1970s Soma and Leatherfolk in Gay San Francisco: A Memoir of 1970s Soma and Leatherfolk in Gay San Francisco

Olvasói vélemények

Jim Stewart „Folsom Street Blues” című könyve szemléletesen és nosztalgikusan meséli el a melegek életét San Franciscóban az 1970-es években. A könyv visszhangra talál azoknál, akik átélték ezt a korszakot, és a jelenetet nem ismerő olvasók számára is érdekfeszítő betekintést nyújt. Egyesek azonban félrevezetőnek találják az alcímet, és úgy érzik, hogy túlságosan a szerző fotós karrierjére összpontosít, nem pedig a szélesebb körű „bőrnépi” élményre, amit ígér.

Sok olvasó értékeli a gyönyörűen leíró írást és a szerző azon képességét, hogy felidézi a San Francisco-i vibráló, összetett szubkultúra emlékeit. A könyvet történelmi perspektívája, érzelmi visszhangja és a kor szellemét megragadó, magával ragadó elbeszélése miatt ajánljuk. Emellett egy olyan letűnt korszak és élettapasztalatok előtt is éleslátóan tiszteleg, amelyet sokan megéltek, de csak kevesen tudnak teljes mértékben felidézni.

Egyes kritikusok a könyvet félrevezető alcíme miatt kritizálják, azzal érvelve, hogy túlságosan a szerző személyes fotós karrierjét állítja a középpontba a bőrszín helyett. Panaszkodnak arra is, hogy az elbeszélés nehezen követhető a túl sok névvel és a drogfogyasztás túlhangsúlyozásával. Néhány olvasó unalmasnak találta a könyvet, és úgy vélte, hogy más kortárs memoárok érdekesebb beszámolókat kínálnak.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Folsom Street Blues: A Memoir of 1970s Soma and Leatherfolk in Gay San Francisco

Könyv tartalma:

Jim Stewart, a Titanic 1970-es évekbeli túlélője csodálatos emlékiratot írt arról, hogyan lett a South of Marketből a San Franciscó-i SoMa hipszter negyed. A meleg felszabadulás első hullámát egészen a HIV-ig szörfölve élte buja életét, és gátlástalanul ontja személyes történeteit a szexről, művészetről és barátságról a melegfelszabadulásnak a Stonewall utáni első évtizedében.

Ácsként tervezte és építette a Folsom Street-i bőrbárok szexi belső tereit, valamint a Fey-Way Stúdiót, San Francisco első meleg művészeti galériáját, ahol fotósként az általa épített falakon állította ki munkáit. A SoMa úttörő telepeseként gyors barátságot kötött Camille O'Grady költő-énekesnővel, a Folsom Street bőrszínházának vezető hölgyével; az Oscar-díjas Robert Opellel, akit saját Fey-Way galériájában gyilkoltak meg; Jack Fritscher íróval és Robert Mapplethorpe fotóssal; Chuck Arnett festővel és David Hurles pornómogullal; és sok más tehetséggel, akik a meleg kultúrát teremtették meg San Francisco befolyásos "Dobó" szalonjában. A "Drummer" magazin már 1977-ben közölte Stewart bőrfotóit.

A Folsom Street Blues folytatja a szavakhoz és képekhez való tehetségét, mániákus, vicces és szívből jövő portrékkal valódi emberekről, akik úgy éltek, mintha az 1970-es évek San Franciscója az 1930-as évek Berlinje lenne. Christopher Isherwoodhoz hasonlóan Stewart is egy kamera. A "Folsom Street Blues" a szerző tökéletes portréja, aki a Titanic 1970-es éveiben a szexuális undergroundban új identitásokkal kísérletező férfiak között fiatalemberként mutatkozik be, mielőtt a száguldó első osztályú társaság, tovább cirkálva, a HIV jéghegyének ütközik.

Az 1970-es évek bulijának veteránjai tapsolni fognak Stewart humoros nosztalgiájának. A fiatalabb olvasók élvezhetik a biztonságos bepillantást abba, hogy a 20. századi bőrnépek, akik asztalokon táncoltak és csillárokról lengtek, hogyan segítettek megalapozni és formálni a 21.

századi sokszínűséget. Tartsa ezt a könyvet Edmund White "Életeim", Felice Picano "Mint emberek a történelemben", Jack Fritscher "Néhány tánc az emlékezetre" című könyve mellett az ágy mellett: A Memoir-Novel of San Francisco 1970-1982", Justin Spring "Secret Historian", Patti Smith "Just Kids" és Armistead Maupin "Tales of the City" című művével együtt.