Olvasói vélemények
Összegzés:A River Angel egy wisconsini kisvárosban, az Ambientben játszódó regény, amely a hit, a hit és a közösség témáit járja körül a város lakóinak életén keresztül. A történet középpontjában Gabriel áll, egy fiú, aki kihívásokkal néz szembe az életében, és érinti a csodák és az angyalok létezésének fogalmát. Az elbeszélés különböző karakterek átalakító pillanatait mutatja be, miközben az olvasót saját hitének átgondolására is készteti.
Előnyök:A könyv jól megrajzolt, többdimenziós karakterekkel, a spiritualitás mélyreható feltárásával és gyönyörű prózával rendelkezik. Sok olvasó érzelmileg lebilincselőnek és meghatónak találja a történetet, amely a kisvárosi élet egyedülálló ábrázolásával szolgál. Az elbeszélés a hitekkel kapcsolatos személyes önvizsgálatra ösztönöz, és gyors és lebilincselő olvasmányt kínál.
Hátrányok:Néhány olvasó zavarónak és zavarónak találja a nézőpontváltásokat. Vannak kritikák az alulmaradó csúcspontot illetően, valamint azt a tendenciát, hogy a karakterek bemutatásra kerülnek, majd kellő fejlődés nélkül eltűnnek az elbeszélésből. Emellett nem minden olvasó értékeli a tempót, és néhányan úgy érezték, hogy a történet potenciálja nem teljes mértékben kiaknázott.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
River Angel
Könyv tartalma:
1991 áprilisában, egy wisconsini kisvárosban, körülbelül száz mérföldre délnyugatra attól a várostól, ahol felnőttem, egy kisfiút elrabolt egy csapat középiskolás, akik később azt vallották, hogy csak meg akarták ijeszteni, hogy egy ideig elkergessék. Valahogy a rive-nél kötöttek ki, ahol egy kétsávos hídon üvöltöztek és üvöltöztek. A fiút valahogy meglökték, ő leugrott, lecsúszott - a számok változóak - a jeges vízbe. A gyerekek azt mondták a rendőröknek, hogy nem hallották a csobbanást.
Egyikük egy ragyogó fényvillanásról számolt be. (A környéken többen is láttak hasonló fényt, mások pedig úgy emlékeztek, hogy "valami olyasmit hallottak, mintha mennydörgés lett volna".) Egész éjjel önkéntesek járták a folyó partját, de csak hajnalban találták meg a holttestet egy pajtában, jó egy mérföldnyire a hídtól...
A pajta tulajdonosa volt az, aki felfedezte a holttestet, és azt mondta, hogy a fiú arca rózsás volt, a bőre meleg tapintású. Édes illat lengett a levegőben. "Olyan volt", mondta, "mintha csak aludt volna". Aztán elmondta a rendőrségnek, hogy szerinte egy angyal vitte oda a fiút.
Évekig azt mondták, hogy egy angyal él a folyóban. A lakosok érméket dobtak a vízbe, hogy szerencsét hozzon, és néhányan azt állították, hogy látták az angyalt, vagy ismertek valakit, aki látta. A belvárosi történelmi társaságnak volt egy 1898-ban keltezett parasztasszonyi naplója, amelyben egy nő leírta, hogy egy angyal megmentette a családját egy áradástól. Most, ahogy a fiú halálának története elterjedt, egyre többen jelentkeztek beszámolókkal az azon az éjszakán történt különös dolgokról. A kutyák hajnalig szüntelenül ugattak.
A jószágok kiszabadultak a lelakatolt istállókból. Valakinek a gyermeke felfestett egy hidat, fölötte pedig egy széles szárnyú tápióka angyalt.
Csoda? Átverés? Vagy valami a kettő között? A. Manette Ansay éleslátással és nagyfokú együttérzéssel érzékelteti egy olyan város és lakóinak belső életét, akik egy gyorsan változó világban új identitásuk kialakításáért küzdenek.
