For the Love of Cod: Egy apa és fia keresése a norvég boldogság után

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kapott, egyes olvasók élvezetesnek és tanulságosnak találták, különösen a skandináv örökséggel rendelkezők, míg mások kritizálták az arrogancia és a jelentős tartalom hiánya miatt.

Az olvasók értékelik a könyv hangulatos, élvezetes jellegét, különösen a skandináv kultúra iránt érdeklődők számára. A rövid fejezetek és a szerző személyes norvégiai élményeire mutató linkek értékes betekintést nyújtanak a mai norvég kultúrába. Jó olvasmánynak számít könyvcsoportok és karosszékutazók számára.

Egyesek szerint a szerzőnek a norvég kultúrára való összpontosítása ismétlődő és arroganciával teli. A kritikusok szerint a könyvből hiányzik a globális kultúrához való érdemi hozzájárulás, és problémaként emelik ki a szerző korlátozott norvégiai kötődését. Emellett aggályosnak tartják, hogy a könyv a nacionalista nacionalizmust népszerűsíti.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

For the Love of Cod: A Father and Son's Search for Norwegian Happiness

Könyv tartalma:

Egy utazás Norvégia feltételezett boldogságának megtalálására egy komikus útinaplót alkot, amely komolyan felteszi a kérdést, hogy mi teszi a norvégokat olyan átkozottul boldoggá - és lefordítható-e?

Norvégia általában a World Happiness Report (Világ Boldogságjelentés) élmezőnyében vagy annak közelében szerepel. De vajon tényleg a Föld egyik legboldogabb országa? Eric Dregni kételkedett. Évekkel ezelőtt ő és a felesége ebben az országban éltek, ahonnan egykor az ükapja elmenekült. Amikor fiuk, Eilif ott született, a norvég kormány fizette a szülést, 5000 dollárt adott nekik, és havonta 150 dollárt utalt a bankszámlájukra, de a boldogság bizonyára több volt, mint egy bőkezű egészségügyi ellátórendszer. Mi a helyzet azokkal a zord, napfény nélküli hónapokkal? Amikor Eilif tizenöt éves lett, apa és fia úgy döntöttek, hogy együtt mennek vissza, és utánajárnak. A For the Love of Cod az ő drológiai beszámolójuk az állítólagos norvég boldogság állapotáról.

Májusban, az ünnepek és az örök napsütés hónapjában érkezve Dregnisék a legvidámabb Norvégiába csöppennek - és a csillagászati megélhetési költségek valóságába, ami arra kényszeríti őket, hogy barátoknál és rokonoknál keressenek szállást. Ez azonban bepillantást enged nekik a jobb élet titkaiba. Nem az északi-tengeri olajmezőkről befolyó hatalmas pénzösszegek, hanem e pénzek elosztásának módja táplálja a demokratikus szocializmus norvég változatát - ennek eredményeképpen a gazdagok és szegények közötti különbségek elenyészőek. A helyiek bevezetik őket a bevallott elégedettségük alapelveibe, az aktív környezetvédelemtől kezdve, amely a flyskam (repülési szégyen) formájában nyilvánul meg, amely a norvégokat a törvény által előírt hosszú nyaralásokon a családi kabinban tartja, és 150 százalékos adót vet ki a benzinfalókra (ami, Eilif megjegyzi, azt jelenti, hogy egy óra alatt több Teslát látnak, mint Minnesotában egy év alatt! ).

A dugnad vagy közösségi önkéntesség és a sakte vagy "lassúság" iránti szenvedélytől, a modernitás őrült tempójának elutasításától kezdve a viking történelem árucikké válásán át a black metal zene sötét oldaláig, amely a feje tetejére állítja a furcsa, hagyományos Norvégia elképzelését, ez a sajátos apa-fia túra lehetővé teszi az olvasók számára, hogy a flyskamtól mentesen lássák, hogyan, illetve lefordítható-e a norvég boldogság.