Foregrounding Marking Shift in Sundanese Written Narrative Segments
Ez a monográfia egy disszertációs kutatásról számol be, amely azt vizsgálja, hogy egy hosszú távú nyelvi kontaktus hogyan befolyásolja az elbeszélő szegmensek diskurzusinformációs jelölését. Különösen azokat a felszíni mintázatokat és mögöttes nyelvi elveket vizsgálja, amelyeket az előtérbe helyezett események leírására használnak hagyományos és modern novellákban, amelyeket indonéz nyelven (Indonézia hivatalos nyelve) és szundanéz nyelven (Nyugat-Jáva tartomány anyanyelve) írtak.
Az indonéz és a szundanéz nyelv 1945 óta intenzív kapcsolatban áll egymással. A nyelvközi adatok azt mutatják, hogy a két nyelv közötti mintegy 60 éves kölcsönhatás hogyan hatott arra, ahogyan a szundanéz a modern szövegekben az előtérbe helyezett eseményeket ábrázolja.
Ez az újonnan átvett stratégia a partikuláris jelölésről az aktív hangjelölésre való fokozatos áttérésre utal. Egy ilyen szerkezeti váltás nemcsak egy új, jelölés nélküli szórend-mintázat használatát sugallja, hanem a jelölési minták alkotóelemei közötti pragmatikai kapcsolatokban, valamint az adott-új információk strukturálásában bekövetkező változásokat is motiválja.