Forradalmi parkok: Természetvédelem, társadalmi igazságosság és a mexikói nemzeti parkok, 1910-1940

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Revolutionary Parks: Conservation, Social Justice, and Mexico's National Parks, 1910-1940

Könyv tartalma:

Az Alfred B. Thomas-díj nyertese (Southeastern Council of Latin American Studies)

A Revolutionary Parks (Forradalmi parkok) azt a meglepő történetet meséli el, hogyan jött létre negyven nemzeti park Mexikóban a huszadik század első társadalmi forradalmának utolsó szakaszában. 1940-re Mexikónak több nemzeti parkja volt, mint bármely más országnak. Ezek együttesen több mint kétmillió hektárnyi területet védtek tizennégy államban. Még figyelemreméltóbb, hogy L zaro C rdenas, Mexikó elnöke az 1930-as években a fenntartható fejlődéshez és az ökoturizmushoz hasonló koncepciókat kezdett támogatni.

A hagyományos bölcsesség szerint a trópusi és posztkoloniális országok, különösen a huszadik század elején, ritkán voltak képesek vagy ambicionálták a természet nemzeti szintű védelmét. Az is szokatlan, hogy egy ország a természetvédelmet politikai prioritássá tegye egy forradalom utáni nagyszabású reformok közepette. Emily Wakild ügyes vizsgálódásából egy olyan természetvédelmi program története rajzolódik ki, amely figyelembe veszi a kor történelmét, társadalmát és kultúráját. Wakild négy park esettanulmányát használja fel annak bemutatására, hogy a forradalmi lendület hogyan egyesült a korai környezetvédelem megteremtéséhez Mexikóban.

Wakild szerint a mexikói nemzeti parkok a racionális tudomány és a társadalmi igazságosság iránti forradalmi vonzalmakból születtek. A kizárólag ökológiai vagy politikai célokra fenntartott rezervátumok helyett azonban a vidéki emberek továbbra is lakják ezeket a tájakat, és számos tevékenységre használják őket, a növénytermesztéstől a faszéntermelésig. A vidéki emberek iránti szimpátia mérsékelte a tudományos természetvédők radikalizmusát. Ez a finom egyensúly a vidéki emberek erkölcsileg értékes, bár gazdaságilag nem mindig jövedelmező munkájának elismerése és az ökológiai korlátokat tiszteletben tartó forradalmi állam megtervezése között a kormányzati előrelátás radikális epizódjának bizonyult.