Virginia anyja végül egy mentőautóban hagyja el a louisianai Opelousas-t, túladagolásban elhunyt - egy nappal azelőtt, hogy a lány tizennyolc éves lesz. Az anyja soha nem árulta el neki, ki az apja, bár rendszeresen őt hibáztatta mindenért, ami rosszul alakult az életében.
„Az igazi apád nem volt más, mint egy semmirekellő drogos, feleségverő, kurvázó, fiacskázó börtöntöltelék. „ De Virginiának van egy plüsskutyája, amit tőle kapott, és tudja, hogy a történetnek többnek kell lennie. Mivel a férfi kilétét illetően kevés nyomot talál, Virginia elindul, hogy megtalálja az apját.
Találkozik Daniellel, a mostohatestvérrel, akiről nem is tudott, és akinek megvannak a maga problémái. Az anyja garázsában él, miután a Perzsa-öbölháborút követően egy hónapig elvonón volt. Az oxigén és a vodka segít tompítani a poszttraumás stressz szindróma okozta fájdalmat.
Kísérti annak a terhes iraki nőnek a képe, aki az ő felügyelete alatt halt meg, és biztos benne, hogy az ő képtelensége, hogy megmentse a nőt és a magzatot, okozta a felesége vetélését. Daniel beleegyezik, hogy segít Virginiának megtalálni a halott apja családját, abban a reményben, hogy a találkozás megszervezése felmenti őt a fallúdzsai bűnei alól. Miközben a páros több családi titok taposóaknáin navigál, rájönnek, hogy több közös van bennük, mint gondolták.
A diszfunkcionális rokonokat és saját szellemeiket üldözve nem telik el sok idő, és a dolgok az arcukba robbannak. A társadalom peremén élő latinok felfedezésében Martinez a háború, a gyász és a veszteség olyan jeleneteit dolgozza fel, amelyek az utolsó lapozás után is sokáig az olvasó emlékezetében maradnak.