Fosztogatás és csalás: A Jicarilla és Ute háborúk kialakulása Új-Mexikóban

Olvasói vélemények

Greg Michno „Fosztogatás és csalás” című könyve a telepesek és az őslakos törzsek közötti összetett kapcsolatot vizsgálja az amerikai Délnyugaton, rávilágítva arra, hogy a kapzsiság és a csalárd követelések hogyan vezettek szükségtelen konfliktusokhoz és erőszakhoz. A könyv részletes kutatásokban gazdag, új perspektívákat mutat be a történelmi törvényhozásról és annak az őslakosokra gyakorolt nem szándékolt következményeiről.

⬤ Átfogó és mélyreható kutatás, amely hivatalos dokumentumokon és levelezésen alapul.
⬤ Friss és ellentmondásos perspektívát nyújt az őslakos törzsek elleni telepes erőszak motivációiról.
⬤ A történelmi események és a jogszabályi hatások jól szervezett és részletes elemzése.
⬤ Az írásmód kiváló, és hatékonyan közvetíti a téma bonyolultságát.
⬤ Rávilágít az amerikai kereskedelempolitika és az őslakos törzsekkel folytatott háborúk korábban figyelmen kívül hagyott aspektusaira.

⬤ A könyv sűrű lehet a részletektől és számoktól, ami egyes olvasókat túlterhelhet.
⬤ Michno értelmezéseinek ellentmondásos jellege talán nem minden közönségnek tetszik, különösen azoknak nem, akik a hagyományos narratívákat részesítik előnyben.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Depredation and Deceit: The Making of the Jicarilla and Ute Wars in New Mexico

Könyv tartalma:

A Kongresszus által 1796 és 1834 között elfogadott Kereskedelmi és Közlekedési Törvények olyan rendszert hoztak létre, amely lehetővé tette, hogy az amerikai indiánok által ellopott vagy elpusztított vagyontárgyakért az egyének pénzbeli kártérítést kapjanak a szövetségi kormánytól. A mexikói-amerikai háború végére mind az angol-amerikaiak, mind a nuevomexikóiak szakértővé váltak e rendszer kihasználásában - és abban, hogy a hadsereget használják fel a gyakran csalárd követeléseik behajtására. Amint Gregory F. Michno a Depredation and Deceitation című könyvében feltárja, együttes erőfeszítéseik a hamis vádak, a közvélemény kapzsisága és a koholt félelem bizonytalan keverékét hozták létre, amely közvetlenül újabb háborúkhoz vezetett az amerikai Délnyugaton 1849 és 1855 között.

A katonáknak, akiknek az volt a feladatuk, hogy a fehér telepesek fosztogatási követeléseire válaszoljanak, és közvetlenül az indián csoportoktól szerezzenek kártérítést, általában nem volt más választásuk, mint felkutatni a gyakran ártatlan indiánokat, és kártérítést vagy a vétkes fél megadásának követelését, ami az egykor barátságos bandákat ellenséges csoportokká változtatta, amikor ezek a feszült találkozások erőszakba torkolltak. Ahogy a helyzet egyre ingatagabbá vált, a polgárok nagyobb katonai jelenlétet követeltek a térségben, és a jövedelmező katonai szerződések újabb okot szolgáltattak a határ menti erőszak folytatásának ösztönzésére. Bár a feljegyzések bővelkednek a vádakat megkérdőjelező és a civilek megtévesztését felfedő tisztekből, a hadsereg a legtöbbször kénytelen volt a csendőrségi kötelezettségeivel egyenesen ellentétes módon cselekedni. És valahányszor kitört a háború, a még több indián föld és gazdagság megszerzése újraindította a kapzsiság és az erőszak körforgását.

A Kereskedelmi és Közlekedési Törvényeket az angol-amerikaiak manipulálták, akik biztosították azoknak a konfliktusoknak a folytatását, amelyekről azt állították, hogy irtóznak tőlük, és amelyeknek a törvények célja a megelőzése volt. Michno könyve ezeket a cselszövéseket felszínre hozva mélyíti - és sötétíti - az amerikai délnyugat meghódításának megértését.