Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című művének elemzése

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 12 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

An Analysis of Francis Fukuyama's the End of History and the Last Man

Könyv tartalma:

Francis Fukuyama 1992-es, ellentmondásos könyve A történelem vége és az utolsó ember a kreatív gondolkodás egyik fontos aspektusát mutatja be: a hipotézisek felállításának és a bizonyítékok újszerű magyarázatának képességét.

Fukuyama műve esetében az általa felállított központi hipotézis és magyarázat valójában nem volt új, de az akkori tudományos és történelmi kontextusban újszerű volt. Fukuyama központi érve az volt, hogy a hidegháború vége a történelem teleologikus fejlődésének tünete és fontos állomása.

A történelem „teleologikus” értelmezése azt jelenti, hogy a történelem egy végső állapot vagy végpont felé tart: egy olyan állapot felé, amelyben a dolgok elérik az egyensúlyt, amelyben a dolgok a lehető legjobban mennek. Fukuyama számára ez „az emberiség ideológiai evolúciójának végét és a nyugati liberális demokrácia, mint az emberi kormányzás végső formájának egyetemessé válását” jelentené. Ez a nagy elmélet, amely a hidegháború végét egyetlen átfogó hipotézissel kívánta megmagyarázni, azt az újszerű lépést tette, hogy feltámasztotta G. W. F. Hegel német filozófus történelemelméletét - amelyet a gyakorlati történészek és politikai filozófusok sokáig figyelmen kívül hagytak -, és a jelenlegi eseményekre alkalmazta.