Freda és a kék bogár

Olvasói vélemények

A Freda és a kék bogár Sophie Gilmore képeskönyve, amely azt a témát járja körül, hogy mikor kell másokra hallgatni, és mikor kell a saját ösztöneinkre hallgatni. A történet főszereplője Freda, aki összebarátkozik egy Ernest nevű kék bogárral, és a közte és a kotnyeles városlakók között kialakuló feszültségek. A könyvet gyönyörű akvarell- és gouache-illusztrációk teszik színesebbé, amelyek az elbeszéléssel együtt változnak.

A könyv egyedi és bonyolult nézőpontot mutat be arról, hogy a hallgatás lehet pozitív és negatív is. Sophie Gilmore írása lírai, és a gyerekek számára is érthetővé teszi az összetett gondolatokat. Az illusztrációk gyönyörűek, földszíneket használnak, amelyek fokozzák a történet érzelmi dinamikáját.

Néhány olvasó talán kevésbé találja vonzónak a témát, ha a mélyebb erkölcsi kérdések nélküli, egyszerűbb elbeszéléseket kedveli. Az illusztráció tónusának változása egyesek számára zavaró lehet, ha egy könyvben az egységes vizuális stílust részesítik előnyben.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Freda and the Blue Beetle

Könyv tartalma:

Freda egy olyan városban él, ahol az emberek mindig azt mondják neki, hogy legyen óvatosabb. De Freda szeret felfedezni - így egy nap felfedez egy sérült bogarat. Ernestnek nevezi el, megeteti és összebarátkozik vele. Elválaszthatatlanok lesznek, miközben Ernest egyre nagyobb és erősebb lesz.

A városlakók észreveszik Ernest hatalmas méretét, és munkára fogják. Ernest azonban furcsa és nagy étvágyú, és amikor egy díjnyertes anyajuh eltűnik, az emberek beszélni kezdenek róla. Freda meghallgatja kéréseiket, és elküldi szeretett barátját. De amikor egy szörnyű vihar valódi veszélybe sodorja a falubelieket, Freda tudja, ki tud segíteni - és kiáll, és kimondja. Miután Ernest páratlan erejével megmenti a helyzetet, mindenki azt akarja, hogy maradjon. De talán ezúttal Freda és Ernest úgy döntenek, hogy a szívükre hallgatnak.

Az akvarellel és gouache festékkel illusztrált fantasztikus, modern mese arról szól, hogy mennyit ér a szívünkre hallgatni, nem mindig másokra hallgatni, és hallatni a saját hangunkat.