Értékelés:
A kritikák dicsérik Myers professzor könyvét Frederick Douglass politikai gondolkodásának és retorikájának éleslátó elemzéséért, kiemelve annak jelentőségét és fontosságát Douglass mint jelentős politikai gondolkodó és államférfi megértésében. Myers átfogó kutatását és magával ragadó stílusát dicsérik, amely a művet közérthetővé és lebilincselővé teszi.
Előnyök:⬤ Jól átgondolt és szépen kivitelezett tanulmány
⬤ kiemeli Douglass jelentőségét és meglátásait
⬤ magával ragadó írói stílus
⬤ átfogó kutatás
⬤ releváns a kortárs politikai diskurzus szempontjából
⬤ helyreállítja Douglass rangját az amerikai alapítók között.
A kritikák nem említenek konkrét hátrányokat.
(3 olvasói vélemény alapján)
Frederick Douglass: Race and the Rebirth of American Liberalism
Frederick Douglass, a XIX. század ikonikus rabszolga és abolicionista számára a faji egyenlőség mellett érvelő érveinek alapjait a természetes jogok és a természeti törvények jelentették - és a Függetlenségi Nyilatkozat merész kijelentése, miszerint minden ember egyenlőnek teremtetett. De mivel sok amerikai soha nem tartotta be ezt az elvet - sőt Douglass idejében még le is tagadta -, életcéljává tette, hogy a nemzetet egy nemesebb liberalizmus e víziója felé mozdítsa el. Peter Myers most ezt az erőfeszítést és azokat a természetjogi érveket vizsgálja, amelyekkel Douglass szembeszállt a faji kérdésekkel Amerikában.
Myers megvizsgálja Douglass politikai gondolkodásának filozófiai magját, mélyebb megértést nyújtva annak mélységéről és koherenciájáról. Douglass-t a vezető gondolkodóként mutatja be, aki az alapítók természetes jogokról szóló tanát az afroamerikaiak helyzetére alkalmazta - olyan aktivistaként, aki érveit az alkotmány által garantált jogokra és a rabszolgaság, de a faji felsőbbrendűség minden formájának eredendő igazságtalanságára alapozta.
Myers először Douglass leíró elemzését vizsgálja újra a rabszolgaságról, kifejti érveit annak természetes helytelenségéről és természetes gyengeségéről az ellenállás jogával együtt. Ezután megvizsgálja Douglass felfogását a polgári kormányzatról általában és az amerikai alkotmányos rendről különösen, feltárva az alkotmánynak a rabszolgasághoz való viszonyáról szóló érveit, valamint a szövetségi és állami kormányok hatásköréről és kötelességeiről szóló gondolatait a rabszolgaság utáni faji kapcsolatok ügyében - beleértve Douglass vitatott "ne tegyünk semmit" doktrínájának új megvilágítását.
Myers amellett érvel, hogy Douglass politikai gondolkodása lényegét tekintve koherensebb és érdemben védhetőbb, mint azt kritikusai elismerik. Azt állítja, hogy Douglassnak igaza volt abban, hogy a Nyilatkozat természetes jogokra vonatkozó elveit elegendő elméleti alapnak találta a nemzet faji problémáinak kezeléséhez, és azt állítja, hogy a rabszolgaság és a fehér felsőbbrendűség megszűnésével kapcsolatos reménykedését mérséklet és realizmus jellemezte.
Myers Douglass politikai gondolkodásában találja meg az afroamerikai politikai gondolkodás polgárjogi, integrációs hagyományának újjáélesztett érvelésének alapjait. Elemzése egy fontos gondolkodó új szemléletmódját kínálja, valamint meggyőző érveket kínál annak reményében, hogy a faji kapcsolatok Amerikában idővel javulni fognak.
