From Unincorporated Territory [Saina]

Olvasói vélemények

A könyvet művészi leleményessége és érzelmi mélysége miatt nagyon dicsérik, különösen a posztkoloniális irodalom kontextusában. Szokatlan költői formákat és a nyelvek keveredését alkalmazza, ami fokozza az örökség és az identitás feltárását. Az olvasók nagyra értékelik lírai minőségét és azt, ahogyan összetett témákkal foglalkozik anélkül, hogy túlzottan vádaskodó lenne. A művet a kultúra, az ősök és a guami tapasztalatok gyönyörű tükörképének tekintik.

A könyv kreatív és kísérleti költészetet, gazdag vizuális képi világot és érzelmi rezonanciát tartalmaz. Az identitás, az ősiség és a kulturális örökség témáit olyan módon tárgyalja, amely gondolkodásra késztet. A több nyelv használata mélységet ad, a lírai előadásmód pedig élvezetessé teszi az összetett adatokat.

A szokatlan stílus, beleértve a szóközök és a vegyes nyelvek használatát, néhány olvasó számára kihívást jelenthet. Azok, akik a hagyományos költészetet kedvelik, nehezen találhatják a megközelítést.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Sainával, mint képzeletbeli hajóval - amely a modern időkben épült hajó pontos másolata a chamorro nép által tervezett és használt gyors kifutóknak, amíg elnyomóik be nem tiltották őket - Craig Santos Perez ügyesen navigál a bonyolult helyzetek között, amikor szülőföldje, Guam és népe személyes, történelmi, kulturális és természeti elemeit tárja fel.

Ahogy a cím is sugallja - a nem bejegyzett területről (saina) -, ha megértjük, honnan jöttünk, akkor tudjuk a legjobban meghatározni, hová tartunk. Perez a spanyolok, a japánok, az Egyesült Államok és a kapitalista szórakoztató/utazási ipar által hozott gyarmati uralomról és visszaélésekről szóló elsődleges szövegeket és szóbeli történeteket kollázsba rendezi a Guamon szerzett gyermekkori élményeiről, a családjának az Egyesült Államokba való bevándorlásáról és ősei mítoszairól szóló intim történetekkel.

Perez címében és az egész művében is visszaköszön, hogy a költő megidézi természetünk be nem épített és ki nem fejtett elemeit, miközben olyan tágassághoz keres hozzáférést, amely semmilyen nyelven nem fejezhető ki. Perez nem fél attól, hogy a nyelvet az "ismert" területein túlra szorítsa, miközben egyszerre vizsgálja a gyötrelmeket és a lehetőségeket, amelyek horizontján az ember megpróbálja közölni az őslakosok beszélt és kimondatlan nyelvét, miközben teljes mértékben értékeli a szenvedést, amely minden olyan szóban rejlik, amelyet az elnyomóik nyelvén ejt ki, és így ejti ki őket.