Függőség és odaadás a kora újkori Angliában

Eredeti címe:

Addiction and Devotion in Early Modern England

Könyv tartalma:

Rebecca Lemon rávilágít a függőségnek, mint az odaadás egy egyszerre dicséretes, nehéz és rendkívüli formájának egy korábban eltemetett felfogására, amelyet a függőségnek a patológiával való tartós modern összekapcsolása elfedett. A tizenhatodik századi invokációkat áttekintve feltárja, hogyan tekinthették magukat a korai modernek a tanulás, a barátság, a szerelem vagy Isten rabjának.

Ugyanakkor azt is feltárja, hogy a függőséget a kényszer egy olyan formájaként értelmezték, amely a modern tudományos definíciókkal egybecseng. Konkrétan, a kora újkori orvosi traktátusok, jogi ítéletek és vallási polémiák az alkoholfüggőség veszélyeit a betegség, a kényszer és a rabszolgaság szempontjából hangsúlyozták. A függőség e két felfogása közötti kapcsolat azonban nem egyszerűen ellentétes volt, hiszen ami ezeket a diskurzusokat összeköti, az a függőségnek mint az akarat megdöntésének közös hangsúlyozása.

Etimológiailag a „függőség” szóbeli szerződés vagy fogadalom, és még akkor is, amikor a XVI. századi közönség aktívan elfogadta az Isten és a szeretet iránti függőséget, az írók figyelmeztettek a függőség helytelen formái melletti elköteleződéstől, és a kifejezés egyre inkább a betegséggel és a zsarnoksággal társult.

Lemon olyan kanonikus szövegeket vizsgálva, mint a Doktor Faustus, a Tizenkettedik éjszaka, a IV. Henrik és az Othello, valamint teológiai, orvosi, képzeletbeli és jogi írásokat, nyomon követi a kora újkori függőségi kötődések sokféleségét.

Bár úgy tűnik, hogy a függőségről alkotott mai fogalmak kevéssé hasonlítanak annak kezdeti jelentéseire, Lemon amellett érvel, hogy a kora újkori korszak függőségről alkotott felfogása releváns a jelenségről alkotott modern elképzeléseink és a jelenségről folytatott vitáink szempontjából.