Ezek a versek egy észbontó utazásra viszik az olvasót az ismert mikro- és makrokozmoszokon át a tér és az idő szélsőséges szélére.
A modern tudomány kontraintuitív felismerései itt valósággá válnak, mivel arra késztetnek bennünket, hogy megkérdőjelezzük érzékszerveink ábrázolásait. A kvantumfizika és a kozmikus relativitáselmélet az uralkodó szonettforma intimitásában megragadva olyan dinamikát teremt, amely arra hívja ki az olvasót, hogy a megismerhetetlennel szemben újra megerősítse az emberi világot.
