A Nobel-díjas Elfriede Jelinek új darabja, amely a Charlie Hebdo szatirikus francia magazin párizsi irodái ellen 2015-ben elkövetett terrortámadást dolgozza fel.
A görög mitológiában Héra az, aki megvakítja a hős Héraklészt, aki dühében megöli a saját családját. A huszonegyedik században az isteneknek más neve van. Így van ez azzal a három fiatalemberrel is, akik 2015 januárjában megrohamoztak egy magazin szerkesztőségét és egy zsidó szupermarketet Párizsban, és tizenkét embert meggyilkoltak. A vak düh azonban megmaradt, és virulensebb, mint valaha, nem utolsósorban azért, mert a fegyverek sokkal hatékonyabbak voltak.
A Nobel-díjas Elfriede Jelinek ebben a dühöngő szövegében, amely vitathatatlanul az egyik legsötétebb írása, az aktuális politikai eseményeket a maradandó történelem és a mítoszok összefüggésében vizsgálja. A düh nemcsak többszólamúan és az iszlamista terroristák (és sajátos zsidógyűlöletük) változó perspektívájából, hanem dühöngő német polgárok, egyéni nárcisztikus megaláztatások vagy brutális elosztási harcok formájában is kifejeződik szerte a világon. A düh inkább úgy is megjelenik, mint az a motor, amely évszázadok óta pusztító erővel hajtja az embereket.
Jelinek a rá jellemző nyelvi erővel fogalmazza meg saját zavarát e bűnökkel szemben. Mellékesen többször visszatér az ábrázolást tiltó vallási törvények és az online képáradat közötti ellentmondásra, ahol a gyilkosságokról, levágott fejekről és más kegyetlenkedésekről készült filmeket milliók láthatják. A Düh egy kompakt nagyeposz, amely az őskorban kezdődik, és megpróbálja leírni a leírhatatlant, elbeszélni a megmagyarázhatatlant napjainkban.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)