Füvet enni: A pakisztáni bomba készítése

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és mélyreható betekintést nyújt a pakisztáni atombomba kifejlesztésébe, részletesen bemutatva a program politikai mozgatórugóit, kulcsszereplőit és történelmi hátterét. Feroz Hassan Khan, egykori dandártábornok, egyedülálló nézőpontját és a jelentős személyiségekhez való hozzáférését felhasználva tárja fel a pakisztáni nukleáris kezdeményezés bonyolult részleteit, így a könyv ajánlott olvasmány a nemzetközi kapcsolatok és a dél-ázsiai történelem iránt érdeklődők számára.

⬤ A pakisztáni atomprogram részletes feltárása új ismeretekkel.
⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés.
⬤ A szerző első kézből származó ismeretekkel és a programban részt vevő kulcsfigurákhoz való hozzáféréssel rendelkezik.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a nukleáris fegyverkezés politikai motivációiról és következményeiről.
⬤ Kiemelten ajánlott mindazoknak, akiket érdekelnek a dél-ázsiai ügyek és a nemzetközi kapcsolatok.

⬤ Néhány kritikus megjegyzi, hogy az elbeszélés Bhutto-párti.
⬤ Az utolsó fejezetek talán túlságosan leegyszerűsítik az indiai-pakisztáni kapcsolatok dinamikáját, és Indiát elsősorban „bűnösként” ábrázolják.
⬤ Néhány olvasó túlságosan sivárnak vagy elkeserítőnek találja a pakisztáni politikai tájképet.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Eating Grass: The Making of the Pakistani Bomb

Könyv tartalma:

A pakisztáni nukleáris program története Pakisztán története. A fiatal nemzet vezetői, akiket lenyűgözött az új nukleáris tudomány, 1956-ban elindították a nukleáris energiaprogramot, és tudatosan beleszőtték a nukleáris fejlesztéseket a pakisztáni nacionalizmus szélesebb narratívájába. Az 1965-ös és 1971-es indiai-pakisztáni háborúk, majd még inkább India 1974-es első nukleáris fegyverkísérletei hatására a pakisztáni vezető tisztviselők az ország fiatal atomtudósokból és mérnökökből álló állományát használták ki, és egy olyan motivált káderré formálták őket, akik elkötelezettek a "végső fegyver" megépítése iránt. Ennek a csoportnak a kitartása és a küldetés központi helye Pakisztán nemzeti identitásában lehetővé tette, hogy a program túlélje a következő 20 év állandó politikai válságait, és 1998-ban egy nukleáris eszköz tesztelésében csúcsosodott ki.

Ez a könyv, amelyet a pakisztáni hadseregben 30 éve szolgáló szakember írt, aki vezető szerepet játszott Pakisztán nukleáris és hagyományos fegyverzetellenőrzéssel kapcsolatos biztonsági politikájának kialakításában és támogatásában, azt a lenyűgöző történetet meséli el, hogy a pakisztáni kormány, a tudósok és a katonaság hogyan és miért küzdött kitartóan a nukleáris fegyverek megszerzésének számos akadályával szemben. Felvázolja azokat a körülményeket, amelyek a nukleáris energia megszerzésére irányuló békés törekvésből egy teljes körű fegyverprogramba való átmenetet eredményeztek, részletezi, hogyan szervezték meg a nukleáris programot, feltárja a külső hatalmak szerepét a nukleáris döntésekben, és elmagyarázza, hogyan küzdötték le a pakisztáni tudósok a számos technikai akadályt, amellyel találkoztak. Khan tábornok egyedülálló bennfentes szemléletének köszönhetően feltárja és kibontja a személyiségek és szervezetek lenyűgöző és viharos összjátékát, és megmutatja, hogy a programmal szembeni nemzetközi ellenállás csak még jelentősebb nemzeti elhatározássá tette a programot.

Hallgassa meg a Stanford Center for International Security and Cooperation (Stanfordi Nemzetközi Biztonsági és Együttműködési Központ) Feroz Khan kapcsolódó előadásának podcastját.