Értékelés:
Sahar Muradi költészetét élénk nyelvezete, érzelmi mélysége és kulturális visszhangja miatt ünneplik. A kritikusok nagyra értékelik a nyelv és annak az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásának feltárását, valamint az identitás, a háború és a sebezhetőség erőteljes témáit. Miközben a költészet erős képi világot és személyes reflexiót idéz fel, egyes kritikák olyan komplexitást sugallnak, amely nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Hihetetlen költészet csodálatos és sebezhető hangon
⬤ mélyen feltárja a nyelvet és az érzelmi kapcsolatokat
⬤ erőteljes képi világ
⬤ erős kulturális visszhang
⬤ kísérteties szépséget idéz.
Egyesek számára kihívást jelenthet a témák összetettsége; a felfedezés mélysége nem minden olvasó számára lesz rezonancia.
(3 olvasói vélemény alapján)
Költészet. Kapu: küszöb, folyosó, akadály. Sahar Muradi a hatalom, a háború, a betegség és a nyelv segítségével idézi fel az egyéni és kollektív veszteségeket kísérő fizikai és irodalmi átjárókat. A G A T E S ) című művében a haza elvesztése találkozik a haldokló apa elvesztésével és az értelemvesztéssel a háború, a rasszizmus és a környezet pusztulása közepette. Muradi erősen töltött, mélyen átformáló versei a kortárs pillanat térbeli összeomlását firtatják, ahol a közel és a távol, a magánélet és a globális már nem különül el egymástól. A tizenhat vers által lakott, olykor elliptikus, olykor gyorsan változó terekben a politika és az intimitás nyelvei állandó feszültségben léteznek, így például a megszállt Afganisztán mindent elsöprő erőszakát nem lehet elválasztani a szeretteink halálának intim erőszakától. Muradi beszélői a szorosan összefonódó elnyomások világából hívnak minket, hogy megkérdezzék, hogyan lehet a nyelv az (in)igazságosság funkciója, hogyan értékelhető egy élet, és hogyan működhet a költészet, mint egy kapu, átjáróként a fájdalomtól a fájdalomig, ígérettől az ígéretig, igazságtól az igazságig.
Ezek a töltött, elliptikus versek teret engednek az ismeretlennek és a megismerhetetlennek, miközben élénken megidézik a világ kézzelfogható testét. Az erőszak és a szépség hirtelen felvillanó pillanataival átszőtt Sahar Muradi versei megtagadják tőlünk a vigaszt vagy a lezárást. Csak azt kínálják, ami van - paradox módon mégis azzal az érzéssel kísértenek, hogy szent földön állunk. --Joan Larkin.
Sahar Muradi gazdagon rétegzett és csendesen átalakító verseit olvasva az az érzésem, hogy ami van, az minden, aminek lennie kell, hogy a költészet semmi mástól nem függ a különböző formákon kívül, és hogy az összetett életkörülmények és érzésterek állandó táncot járnak a bizonyossággal és a kétséggel minden ponton, mindig mozgásban vannak. A G A T E S ) kötetlen, hívogató és ironikusan szokatlan hang dolgozik, amely képes a lépték szükségszerűen enigmatikus fordulataira, amelyeket a skála megkövetel, amikor a számos szinten ismert és érzett távolságokba kell bezárkózni. Ezek a versek többszörösen megélt, egyszerre valóságos és elképzelt, mindig nyitott és mindig feloldhatatlan középpontokon keresztül elevenednek meg és kutatnak. --Anselm Berrigan.
Ha kinyitjuk Sahar Muradi G A T E S ) című kötetét, és követjük minden egyes sorát a be- és kilépések, a "kongresszusi központok és kiállítások / és naplementekor kezdődő fesztiválok" mellett elhaladva, a költő emlékeinek apró intimitásrobbanásokként leszünk tanúi, amelyek pontosságukkal és őszinteségükkel pusztítanak. Az óriáskerekek és az 'út menti ima' képein a költő 'letérdel és kiteríti a csodálkozás piknikjét'. Sahar Muradi értelmet ad az emlékezet töredékeinek, Kabul, Mazar és Panjsher lerombolt épületeinek, a gyermekkor ártatlanságának, amelyet az utazás, az apa betegsége, a nyelv elvesztése és a hívatlan háború politikája lyukaszt ki. Muradi hívogat, azt kérdezi, hogyan "szerződtetett szegényebb nemzeteket a felszabadítás reményében / másokkal. A megmaradtak építészei. Valóban, a költészet politikai aktusa ebben a heves gyűjteményben fájdalmas szépségű, amely nem néz el, miközben a szívvel kezdődően újjáépíti az embert. --Rajiv Mohabir.
