Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Fauré dalainak elismert áttekintése, amelyet értő, közérthető és elegáns írói stílusa miatt ünnepelnek. Egyszerre szolgál tudományos referenciaként és élvezetes olvasmányként, történelmi és kulturális kontextusban gazdag, így a szakemberek és a rajongók számára egyaránt értékes. Johnson személyes tapasztalata és a téma iránti szeretete átragyog, fokozva az olvasó elkötelezettségét.
Előnyök:Az éleslátó és inspiráló tartalom, elegánsan megírva, a tudományos kutatást személyes tapasztalatokkal, humoros és közérthető stílussal, informatív próbajegyzetekkel és előadási betekintésekkel ötvözi, értékes a pedagógusok és a zenekedvelők számára egyaránt.
Hátrányok:Egyeseket talán elriaszt a „Kutatási tanulmányok” kifejezés, és néhányan talán túl zsúfoltnak találják az információkat, bár nem túlságosan didaktikusak.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Gabriel Faur the Songs and Their Poets
Könyv tartalma:
Gabriel Faure ének- és zongoradalszerzői pályafutása hat évtizedet ölel fel (1862-1921); a francia melódia szinte teljes története e paraméterek között zajlik. Az 1860-as években Faure, Camille Saint-SaAns élethossziglani pártfogoltja, nyájasan koraérett diák volt; az 1870-es években Pauline Viardot köréhez tartozott, és majdnem feleségül vette a lányát.
Robert de Montesquiou 1886-ban a szimbolista költészet felé terelte, Faure az 1890-es évek elejétől kezdve Winnarretta Singer, a későbbi Princesse de Polignac kedvelt zeneszerzője volt, dalait pedig Marcel Proust is tisztelte. 1905-ben a párizsi Conservatoire igazgatója lett, és idős korában komponálta legmélyebb zenéjét. Folyamatosan termékeny és külsőleg nyugodt életét önbizalomhiány, boldogtalan házasság és tragikus hallásvesztés ássa alá.
Graham Johnson ebben a részletes tanulmányban a vokális zenét kettős kontextusba helyezi: Faure saját élettörténetébe és számos költőjének párhuzamos életébe.
Olyan óriásokkal találkozunk, mint Charles Baudelaire és Paul Verlaine, a patrícius Leconte de Lisle, az elfeledett Armand Silvestre és a belga szimbolista Charles Van Lerberghe. Az elbeszélés időrendje felöleli Faure első költőjét, Victor Hugót, aki az 1850-es években III.
Napóleon ellen szónokolt, és az utolsó, az első világháborúban elesett Jean de La Ville de Mirmont költőt. Ebben az átfogó és gazdagon illusztrált tanulmányban Faure 109 dalának mindegyike külön kommentárt kap. Az énekes hallgatóknak és a komoly zenekedvelőknek szóló további fejezetek esztétikai és gyakorlati szempontból egyaránt tárgyalják az interpretációt és az előadást.
Richard Stokes az eredeti francia szövegek párhuzamos angol fordításait adja közre. A huszonegyedik században a zenei modernséget másképp értékelik, mint harminc évvel ezelőtt. Faure már nem csupán a belle epoque által körülírt "varázslatok mestere".
A nagy zeneszerzői státusza időtlen.
